A Vitéz Kürtős Team idei első útjára egészen június közepéig kellett várni, ekkor indult el a csapat, hogy robogóval bejárja Korzika szigetét.
Névadó szponzorunk házhozszállítás szolgáltatása adta az ötletet az útra, ahhoz ugyanis a cég futárai egy Piaggio Liberty robogót is használnak. Imi és Sztoji számára ez az út akár egy edzőtábornak is felfogható volt, hiszen a kanyargós, szűk korzikai utak után Budapesten is magabiztosabban juttatják majd célba a faszénen sült kürtőskalácsokat.
Hét napot szántunk az útra, kettő az oda-vissza úthoz kellett, egy a Monte Cinto megmászására, négy nap pedig motorozásra, melyek során több, mint 750 kilométert tettünk meg a sziget útjain. A Tra Mare e Monti cégtől bérelt 125 köbcentis Kymco Like-ok végig jól muzsikáltak, mindössze két kipufogó dekorációt hagytunk el róluk az út folyamán. Indulás előtt meghirdettünk egy fogyasztási versenyt is, az üveg bort Imi nyerte, összesen 21,8 l benzint égetett el, ami 2,84 literes átlagfogyasztást jelent.
Első nap Calviból Lozziba tartottunk, utunk során érintettük L'ile Rousse-t, ahol még egy ott dolgozó székelyudvarhelyi ismerőssel is összefutottunk, majd a hegyek felé vettük az irányt. Többször letértünk a főútról, hiszen a dombok, hegyek között kanyargó mellékutak sokkal több izgalmat ígértek. Először egy Novella nevű kis falut érintve fárasztottuk a robogókat a meredek emelkedőkön, majd Popolasca felé is tettünk egy kitérőt. A főútra visszatérve körülnéztünk a sziget régi fővárosában, Cortéban, majd az túra leglátványosabb útszakaszán, a Golo-völgyén, a Scala di Santa Regina szoroson keresztül jutottunk el Lozziba, ahonnan a Monte Cinto-ra vezető túraút kezdődik.
Novella
Szerdán egy napra félretettük a robogókat, és bakancsot húztunk, hogy megmásszuk Korzika legmagasabb hegycsúcsát, a Monte Cintót. A felfelé vezető úon egy német srác is csatlakozott a Vitéz Kürtős Team három túrázójához, így négyen kerestük az utat a sziklák között. Sajnos a rendkívül hideg és csapadékos tavasznak köszönhetően a hegyen még nagyon sok volt a hó, így 2380 méterig jutottunk. Mivel egyikünknek sincs tapasztalata a havon való mászáshoz, és megfelelő felszerelésünk sem volt, kénytelenek voltunk visszafordulni. Az utólagos GPS track elemzése során kiderült, hogy légvonalban 465 méterre közelítettük meg a 2706 méteres csúcsot.
A hegymászós kalandot követően három robogós nap várt ránk, napi 160-170 kilométeres szakaszokkal, és rengeteg látnivalóval. Szerda este már ismét a tengerparton aludtunk, csütörtökön Portóból indultunk, áthaladtunk a Les Calanches elnevezésű, gyönyörű sziklás szakaszon, fürödtünk egyet a Sagoni-öbölben, pár órát eltöltöttünk a sziget legnagyobb városában, egyben Napoleon szülővárosában, Ajaccio-ban, majd Sartène, az útikönyvek által a legkorzikaibbnak titulált település mellett szálltunk meg.
Egy kapualj Ajaccio-ban
Pénteken körülnéztünk Sartène-ben, onnan Bonifacio-ba vezetett az utunk. A sziget legdélebbi települése egyben a legszebb is, a gyönyörű középkori várból pazar kilátás nyílik a tengerre és a szomszédos Szardínia szigetre. Miután bejártuk a szikla oldalába vágott ösvényt, amelyhez Aragónia királyának lépcsője vezet, robogóra ültünk, és Porto Vecchio érintésével újra a hegyek felé vettük az irányt. Készítettünk pár fotót a L'Ospedale melletti, 945 méter magasan fekvő tónál, majd újabb csodálatos útszakaszon átkeltünk a Bavella-hágón, és visszaereszkedtünk a tengerpartra, hiszen az éjszakát egy Solenzara-i kempingben töltöttük.
Ösvény a sziklában
A szombati, Calviba visszavezető utunk újból Cortén vitt keresztül, ahol vásároltunk egy csokor virágot, amelyet elhelyeztünk a D18-as úton található Toivonen-Cresto emlékművön. A finn-amerikai rali páros ezen a szakaszon szenvedett halálos balesetet 1986. május 2-án, máig ők a Rally Világbajnokság leghíresebb áldozatai. A Lancia Delta S4-el elszenvedett balesetük a hírhedt B-csoport végét is jelentette, az addigra már több, mint 600 lóerős, de az egy tonna összsúlyt el sem érő versenyautókat az év végén betiltották.
Utolsó éjszakánkat a L'ile Rousse melletti, Bodri kempingben töltöttük, ahol még kürtőskalácsot is sütöttünk az ősszel piacra kerülő kerti kürtőskalács sütőnkkel. A könnyen szétszedhető és hordozható eszköznek egész úton nagy hasznát vettük, hiszen a grillrács segítségével minden este rajta készítettük el a vacsoránkat. A csapatunk által májusban kiadott "Otthoni ízek" című receptkönyvből válogattuk az ételeket, a rakott krumpli, a töltöttárdé leves és a csirkepaprikás annak ellenére is ízletesre sikerült, hogy nem konyhában, gáztűzhelyen, hanem egy kempingben, faszén felett készültek el.
Ahogy az odaúton egy pár fotó erejéig benéztünk Firenzébe, hazafelé a Livornótól mindössze 24 kilométerre lévő Pisa-ba töltöttünk pár órát, megnéztük a ferde tornyot, a dómot, a keresztelőkápolnát, és ettünk egy pizzát. Hétfő reggel 7 órakor érkeztünk haza Budapestre.
A tőlünk már megszokott módon napi szinten fényképes beszámolókkal jelentkeztünk az egyhetes túra során, ezek az alábbi linkek segítségével érhetők el:
0. Robogóval Korzikán
1. Firenze, komp, Korzika
2. Otthoniak mindenhol
3. 2380
4. Megvolt a fürdés a tengerben
5. Tömény szépség Dél-Korzikán
6. Visszaút Calviba egy kis rally történelemmel
7. Bastia és Pisa
+1. VIDEÓ: Les Calanches
+2. VIDEÓ: Aragónia királyának lépcsője
Cimkék: ajaccio bavella bonifacio calvi corté korzika livorno otthoni ízek robogó
