Amikor reggel Sartène-ből kifelé tartottunk, megálltunk, és készítettem egy fotót a városról. Akkor azt hittem, megvan a mai bejegyzés lead képe. Tévedtem.
Miután elhagytuk a kempinget visszamentünk Sartène-be egy kávéra, illetve körülnézni egy kicsit. A legkorzikaibb település főtere nem túl nagy, de nagyon hangulatos a teraszokkal, a pálmafákkal. A Hotel du Ville, azaz a városháza alatti kapun átmenve egy souvenir-es utcában találja magát az ember, ahol elköltheti az euróit. Amivel itt találkoztam először, és nagyon tetszett, hogy lehetett parafa képeslapokat kapni: vékony parafa lemezre barnával szitázták egyik oldalra valamely helyi látványosságot, a másikra pedig a megszokott képeslap grafikát.
Calviból való indulásunkkor a csomagtartó dobozokra felragasztottunk egy-egy I love kürtőskalács matricát és Sztoji és Imi széldzsekije hátára is ez a logó van felhímezve. Amikor Sartène-ből kifelé tartottunk és megálltunk a már említett fotót elkészíteni, egy kis Peugeot-ból tört magyarsággal kiszólt egy srác, hogy ő is szereti a kürtőskalácsot. Arra már korábban is felfigyeltünk, hogy sokan megnézik a csapatunkat, ahogy átmegyünk egy településen, vagy leparkolunk valahol, Talán a négy egyforma fehér robogó, rajta négy hasonlóan piros széldzsekis motoros vonzza a tekintetet.
Torony és kőoroszlán Roccapina mellett
Bonifacio-ba tartottunk. A sziget legdélebbi települését egyben a legszebbnek is tartják, és az eddig látottak alapján, úgy gondolom, mi is megszavazhatjuk neki ezt a címet. A középkori vár egy földnyúlványon magasodik. A közvetlenül a várkapu mellett kialakított parkolóból a várfal lépcsőjén lehet feljutni a felső várba. A déli oldalra mentünk, hiszen onnan nyílt rálátás a tengerre és Szardínia szigetére. Innen indul Aragónia királyának lépcsője, amely egy sziklában vájt hasadékban visz le majdnem a tengerszintig, majd vízszintesen halad tovább még egy-két száz métert. A végén egy további lépcsővel le lehet jutni egy barlangba, illetve a vízig. A 187 lépcsőfokon lefelé sem egyszerű haladni, felfelé pedig még inkább fárasztó, nagyon-nagyon meredek.
A lépcsőt megjárva bevetettük magunkat a tömegbe, és eljutottunk a Középkori Piactérre, ahonnan újabb csodálatos panoráma nyílt az tengerre.
Miután kijutottunk a várból (ami nem egyszerű, mert egyirányú a haladás, és így hiába parkoltunk egy alsó parkolóban, fel kellett menni a házak közé, hogy kijöhessünk), a Bavella-hágó felé vettük az irányt. Érintettük Porto Vecchio-t, ott tankoltuk és megmostuk a Tiguant. Úgy döntöttünk, hogy nem megyünk be a városba, de megtévesztett, hogy Bastia arra felé is ki volt írva, így vethettünk egy pillantást a kikötőre is. Végül megtaláltuk a jó utat, és újra felfelé haladtunk. L'Ospedale környékéről pazar kilátás nyílt a Porto-Vecchio-i öbölre, utána nem sokkal egy gyönyörű tó mellett haladtunk el. Itt már fenyőfák között kanyargott tovább az út felfelé, mígnem elértük Zonzát.
Tiszta Gaudi
Solenzara irányába kellett továbbhaladjunk, hogy átmenjünk a Bavella-hágón. A hágó a környező sziklákról, a Bavellákról kapta a nevét. Az autót és motorokat letéve, le lehetett sétálni egy remek kilátást biztosító placcra. Visszafelé megnéztük a Mária szobrot. Egy domb tetejéről nézett le ránk és úgy tűnik, hogy zarándokok célpontja is lehet, nagyon sok volt a gyertya, illetve egy csomó sírkő-szerű táblát is elhelyeztek különböző emberek és családok. A táblákba a „Merci Notre Damme de Neige” felirat, és az elhelyező neve volt belevésve.
Sokat fújhat itt a szél
A hágóról Solanzara-ba vezetett az út, a tengerparti településen terveztük az éjszakázást. Megvásároltuk a vacsorának és a reggelinek valót, és megkerestük a kempinget. Egy sorompó állta az utunkat, a recepció nyolckor bezárt. Körbejártuk a területet, majd robogóval bementünk, és találtunk egy éjjeliőrt, aki beengedett minket. Ezúttal végre szó szerint a tengerparton sátoroztunk, és csak azért választottuk az úton belüli helyet, mert azon kívül, a homokban nem álltak volna meg a sátorszegek.
A vacsora ezúttal egy hibrid volt (a szakácskönyvünk tartalmát véve alapul), mert a csirkepaprikás mellé nem csőtésztát, hanem puliszkát főzött Imi.
Cimkék: bavella bonifacio hágó porto-vecchio sartene solenzara
