Délelőtt tízkor tettük vízre a kajakot Bécsben, délután négykor pedig már Pozsonyban vetkőztük le a vizes ruhákat, az autóra várva.
Induláshoz készülődünk a Donau Marina-nál
A megnövekedett csapatlétszám nem csak az elpakolandó sátrak, csomagok számát növelte, hanem a szorgos kezek száma is emelkedett, így nem okozott késést az indulásban. Még arra is jutott idő, hogy csirkeszárnyak süljenek, tojásrántotta készüljön reggelre. Sajnos azonban mégsem volt tökéletes az indulás, mivel a sok csomag mellé nem fér be három ember az autóban, így előbb minket kellett vízre tenni a Donau Marinánál, utána lehetett volna bepakolni a maradék csomagot. Igen ám, de mivel a Bécs utáni erőmű valószínűleg az utolsó, ahol bootswagen-t használva tudjuk a kajakot átvinni az alvízre, és az átemelési pont meg is közelíthető autóval, megkértük Antalt, hogy rögzítse videóra a folyamatot.
Ilyen, amikor bootswagennel szállítunk
Harminc-harmincöt perc alatt érhettünk az erőműhöz, ahol kicsit megzavart, hogy úgy két kilométerrel előtte volt egy kiszállási pontot jelző, bár némiképp ideiglenesnek tűnő, több feliratot is megjeleníteni képes prizmás tábla. Lépcsőt, stéget viszont nem láttunk, emiatt, a távolság miatt, valamint a miatt, hogy a műholdas felvételeken az erőműhöz közel láttunk átemelésre alkalmas lépcsőket, továbbmentünk. Igazunk lett, bootswagen is volt, a forgatás is sikerült, úgy hogy az akadályt magunk mögött hagyva folytathattuk utunkat Pozsony felé.
Kormoránok a kőgáton
Az erőmű mögött, illetve nem sokkal lejjebb, ahol a Donaukanal vize is visszajut a folyóba, meglendül a Duna. Olyan szinten felgyorsul, hogy egyszer csak azon vettük észre magunkat hogy már túl vagyunk az első húsz kilométeren. A bal parton találtunk egy kavicsos partot, kifuttattuk rá a kajakot, és pihentünk egy keveset. A bringásoknak nyomát sem láttuk, sajnos itt épp nem a Duna mellett halad a Duna-kerékpárút. Nem is futhat, hiszen a bal parton majdnem a szlovák határig húzódik a Donauauen Nemzeti Park. A bal oldalon már jó ideje szélerőműveket látunk, ugyanazokat, amelyeket az A4-es autópályáról is láthatunk a határtól Bécs felé haladva.
Szélerőművek Kelet-Ausztriában
Nem sokkal a szlovák határ előtt, Hainburgnál megy át a kerékpárút a Duna jobb partjára. Itt várt ránk egy rövid snitt erejéig Antal, és itt tudtuk meg, hogy a bringások jó 20 kilométerrel mögöttünk vannak, mert közben megálltak ebédelni. A híd utáni kavicsos parton pihentünk egyet, majd újra visszatoltuk a kajakot a Duna sodrásába. Ekkor már csak pár kilométerre voltunk Dévénytől. A folyó száguldott tovább, előbb egy jobb, aztán egy bal kanyart vett és már fel is tűnt a dévényi szikla, rajta az erődítménnyel. Sajnos az amúgy szép képbe alaposan belerondít az elé, a partra épített tömbház, ami ráadásul most már elég használaton kívülinek is tűnik. A bal oldalon, a szikla alatt megérkezett a Morva is.
A dévényi szilkla, a vár és az épület, amely belerondít a képbe
Vár részlet
A történelmi Magyarország nyugati kapuja
A Morva torkolata
A maradék kilométerek elég lazák voltak, még a felváltott pihenést is el-elfelejtettük: Hamarosan feltűntek Pozsony épületei, a várral megkoronázva, átcsorogtunk a hidak alatt és elkezdtük keresni a kiszállási pontot. A bal parton elég magas fal van, hajók parkolnak, így inkább a jobb part felé eveztünk, ahol találtunk egy lépcsőt.
A pozsonyi vár
Antal kijött értünk a partra. Innen elég sokat, több mint 8 kilométert kellett autózni a Zlaté Piesky tó partján található kempingbe. Ez nem is annyira nekünk, hanem a biciklis csapatnak jelentett nagyobb terhet, hiszen nekik nem csak ki kellett ide tekerni, hanem holnap vissza is kell menni a Duna-partra. Ők egyébként hét óra körül gurultak be a kempingben, páran meglehetősen fáradtan a megtett 80 kilométer után. Mi ekkorra már szundítottunk egyet, majd Gáspár és S. Gyula elmentek a közeli Tescóba kaját vásárolni. Amíg visszajöttek, beízzítottuk a Bake'n'Rollt, levest főztünk, majd odatettük sülni a kolbászokat, és penne is főtt. Megvacsoráztunk.
Állófogadás a kempingben
Kidőltek ...
A német és osztrák kempingek után erős kontrasztot mutat a pozsonyi kemping. Elsőre azzal, hogy az eddigi, lakóautókkal tömött kempingek után itt alig van vendég. Aztán jönnek az olyan részletek, mint a fákra kiszegelt tábla, amely arra kéri a bringásokat, hogy a kemping ingyenes tárolójába zárják a bicikliket, a vasráccsal zárt wc-zuhanyzók, amihez kulcsot kaptunk, a WC kézmosó szappan nélkül, a mosdó, amelyben 14 kagyló van, de ezek 6 különböző típusúak. Megérkeztünk Kelet-Európába.
Cimkék: bringa dévény duna duna2860 kajak szlovákia
