Folytatódott a nagy meleg, de Passau után bekapcsolt a klíma.
Deggendorfból időben sikerült elindulnunk. A kajakot levittük a tegnapi kiszállási pontra, onnan vágtunk neki a mai több, mint hetven kilométeres távnak. Az időjárás előrejelzés viharokat mondott Passau környékére, amin ma nekünk át kellett haladnunk, ezért délelőtt igyekeztünk tempósan haladni. Ebben a Duna is jócskán kivette a részét, folyt rendesen. Tizenöt kilométeres szakaszokra osztottuk a napot, az első kettő egész kellemes volt, ám egyre melegebb lett, így vissza kellett vennünk a tempót.
Mi is rajta vagyunk a képen
A mai napra egy gát jutott, a Passau előtti erőmű. Ez egy hatalmas építmény, és jókora duzzasztás tartozik hozzá, ahol, ugye, nagyjából nullára csökken a víz sebessége. Ez ma nagyon rosszul érintett minket, hiszen pont a legnagyobb melegbe kellett rajta eveznünk. A Dunával együtt megnőttek a távolságok is, illetve sok helyen kilométereket előre látunk. Így volt ez ma is, amikor már egy ideje a duzzasztáson eveztünk, amikor a távolban feltűnt agy igen magasan futó autópálya-híd. Ezt a hidat bámultuk aztán több, mint egy órán keresztül, és őszintén szólva én már nagyon untam és alig vártam, hogy eltűnjön a hátunk mögött.
A Passau-i erőmű
A híd után nem sokkal feltűnt az erőmű. Az eddig megszokottakhoz képest itt nem az erőmű jobb oldalára kell mennie az evezősöknek, hanem a zsiliphez vezető ágba beevezve, jobbra található átemelési pont. Ez az első hely, ahol csónakszállító szekereket lehet igénybe venni. Egy volt os a felső részen, ezen könnyedén levittük a kajakot az alvízre. Innen még pár kilométer volt a belváros, ahol, Regensburghoz hasonlóan elég keskeny a Duna, ráadásul, ahogy Budapesten is szokás, több sorban parkolnak a hatalma turista-hajók. A falak és hajók közé szorított víz izgalmas játékba kezd, amikor elhalad egy nagy hajó.
Hullámok között
Passauban épp csak annyi időre álltunk meg, amíg Tünde ideadott egy palack narancslevet. A város alatt jobbról megérkezett a hatamas Inn. Az idáig tiszta és meleg Dunába belekeveredik a hegyi hordaléktól fehér, és meglehetősen hideg mellékfolyó. A kajakban tényleg olyan érzésünk volt, mintha bekapcsoltuk volna a klímát. Az összefolyást követően a folyó sok száz méteren keresztül kavarog, örvénylik, így komoly munkánkba kerül visszaterelgetni irányba a kajakot.
Öpfingenben, a sporttelepnél mondta valaki, hogy a Duna völgye igazából Passau után szép. Ebből most kaptunk egy kóstolót, hiszen a város után mintegy 15 kilométerre találtunk kempinget. A folyó völgye itt leszűkül, a meredek dombok lejtői majdnem belelógnak a Dunába. A jobb part már Ausztria, de mi ezt az éjszakát még Németországban töltjük.
Vendégek jöttek
Tünde süt, a lányok esznek
Miközben letáboroztunk, megérkezett egy öt fős német lánycsapat. Ők, mint később kiderült, ma indultak Passauból és Budapest a végcél. Vacsora után vittünk nekik kürtőskalácsot, és át is jöttek hozzánk megnézni, hogyan készül ez a finomság, amit egyébként már páran ismertek. Holnap ők is Linzig mennek, előfordulhat, hogy párszor még találkozunk velük Budapestig.
Cimkék: duna duna2860 hullám kajak passau
