Napközben tempós haladás, este pedig kürtőskalács-sütés az eddigi legjobb kempingben. Erről szólt a hatodik nap.
Az éjjel majdnem elvesztettük a kajakunkat. Történt ugyanis, hogy a már említett öbölben partra húztuk. Felmerült, hogy ki kellene kötni, de az ár-apály jelenséget kizártuk, nagy esőzésről meg nem tudtunk. Később a hajó orráról leoldoztuk a kötelet, mert ruhaszárítónak kellett. Reggel, amikor felkeltem, meglepve láttam, hogy eltűnt a part. A lépcsőn még lejutottam, kajakhoz viszont már csak a nádasban lépegetve tudtam odamenni. A víz már verdeste az oldalát. Messze persze nem jutott volna, hiszen legtávolabb, a kb kilenc kilométerre lévő Bertoldsheim-i erőműnél fennakadt volna, de mégiscsak kellemetlen lett volna azzal indítani a napot, hogy megkeressük a hajót.
Befogadtak ...
A már említett Bertoldsheim-i erőművet a Neuburg-i, a Bergheim-i, az Ingolstadt-i, és a Vohnburg-i követte ezen a napon, ez összesen ennyi átemelést is jelentett. És persze azt, hogy a víz nem, vagy csak rövid szakaszokon folyt. Ennek ellenére 67 kilométer sikerült eveznünk.
Ingolstadti híd
Első alkalommal találkoztunk vitorlásokkal az utunk során. Az erőművek előtt néhol tóvá szélesedik a Duna, az egyik ilyennél volt egy vitorlás kikötő pár hajóval. Őszintén szólva furcsa számomra, hiszen jóformán egy-két kilométer hosszú és pár száz méter széles vízen lehet csak hajókázni, ezért fenntartani egy vitorlást?
A hajó kikötés elmulasztása mellet elkövettünk még egy bakit, megfeledkeztünk Pünkösdről, és arról, hogy a két ünnepnapon minden zárva lesz. Ez némiképp korlátozta az élelmezésünket, ugyanakkor egy jó lehetőség volt, hogy elfogyasszuk a maradékokat.
Gyakorlatilag eseménymentes evezés után érkeztünk meg a Neuburg an der Donau melletti híd lábához, ahol Antal várt az autóval. Nem sokkal előtte megelőztünk egy 4-5 összekötött gumicsónakon sodródó társaságot, amelynek tagjai, monjuk úgy, hogy már nem voltak szomjasak. Elég hangosak is voltak, nekünk is ujjongtak, amikor elhaladtunk mellettük. Alattuk kiderült, hogy a sörösüvegeket lazán beledobálták a Dunába, különböző távolságokra úsztak lefelé. Mi pedig összeszedtük, jó lesz a betétdíj kajára felkiáltással. És a Duna is tisztább lett valamennyivel.
Kikötés a Neustadt-i híd mellett
Neustadt-ban találtunk egy kempinget, ahol megszálltunk. Soha nem voltunk még olyan kemping minőségi kiszolgáló épület állt volna a vendégek rendelkezésére, pedig ebből a szempontból a tegnapelőtti Legoland sem állt rosszul. De itt például nem csak öltözős zuhanyzók voltak, hanem mindegyik ilyen zuhanyzóban volt mosdó is, tükörrel. Gyakorlatilag mini fürdőszobák.
Egy patak mellett kaptunk parcellát az egyébként majdnem teltházas szálláshelyen. Ezt látva a kürtőskalács-sütés nem maradhatott el. Sajnos szenünk is elég kevés volt, Gáspár kért a szomszédoktól azzal, hogy megháláljuk egy kis kaláccsal. Így is lett, de nem csak ök kaptak, hanem a közelünkben lévő többi kempingező is.
Kalácsevő kempingezők
A szomszédék gyereke gyorsan készített egy kürtőskalács rajzot, de nem maradt el a hála máshonnan is. Szemközt egy idős házaspár lakott, a kalács elfogyasztása után a bácsi átjött egy napernyő nyéllel és feltámasztotta az igencsak lógó szárítókötelünket. A szomszédoktól reggel megkaptuk a teljes zsák szenet, míg egy másik házaspár kávét főzött nekünk reggel. Jó volt látni, hogy mennyire értékelik a magyar finomságot, a gesztust, illetve természetesen az utat, amire vállalkoztunk.
Cimkék:
