Majdnem végig napsütésben eveztünk. Számos ki- és beszállás tarkította a mai programot, de a Duna tempója segített abban, hogy eljussunk Öpfingenig.
A Duna melletti kempingezésnek az az előnye, hogy nem kell az autóra tenni a kajakot, nem kell mindent lebogozni róla, így a reggeli indulás is gyorsabb lehet. Igen ám, de reggel még elég hűvös van, valahogy nem akaródzik egyikünknek sem kilenc előtt vízre szállni. Pedig hatkor kelünk. Én, még a hálózsákba bújva, megnézem az „Európa kék szalagja a Duna” adott napra vonatkozó részét, és jegyzetelek a várható akadályokról. Gáspár pakol, Antal is, csak ő közbe készít pár fotót is, esetleg filmez, Tünde pedig a reggelit és a kajakban magunkkal vitt szendvicseket készíti elő. Ami még késlelteti az indulást, hogy az első napsugaraknál igyekszünk megszárítani a cuccainkat, hogy ne vizesen vegyük fel.
Híd a folyón
A blochingeni táborhelyünket elhagyva, egy hidat követően majdnem sikerült összehoznunk az első borulást. A víz itt nagy kövek között folyt le, két nagyobb „csatornán” A híd lábát megkerülve egy éles fordulót kellett volna vennünk, ami nem sikerült, az erős sodrás keresztbe fordított, és fennakadtunk a köveken. A víz nem volt mély, úgy térdig érhetett. Gáspár kiszállt, míg én támasztottam a sziklát, hogy ne boruljon meg a kajak, de így is rövid ideig ömlött bele a víz. Miután én is kiszálltam, a kövek alá vittük a hajót és kimertünk belőle 20-30 liter vizet. Ez a kis közjáték legalább fél óránkba került.
Már csak elvétve látunk virágba borult folyó részt
A kalandot követően viszonylag gyorsan elértük Hundersingent. Itt egy nagy tábla figyelmeztetett, hogy két nagyobb kövezés következik. A filmből tudtuk, hogy középen kialakítottak csúszdákat, de a biztonság kedvéért Gáspár kiszállt és megnézte, valóban hajózható-e. Antalék az első lecsúszást a hídról, a másodikat a híd alól filmezték, miközben a kajak orrára ragasztott GoPro is vette az akciót.
Vadvízi evezés
Binzwangennél újabb köves szakasz következett, itt is megálltunk megszemlélni a lecsúszási lehetőséget, de mivel nem volt egyértelmű, egyenes út a kövek között, inkább az átpakolást választottuk.
Rechtensteinnél is széles gát zárja el a Dunát, itt egy malom használja a víz energiáját. A gát tábláit itt kézzel helyezik be, ezért egy fa palló megy végig rajta. Nekünk a jobb parton volt kiszállási lehetőség, és utána egy elég hosszú szakaszon, egy út melletti járdán kellett átvinni a kajakot a beszállási ponthoz.
A túlparton, egy dombra kúszott fel a falu (város?), templom és egy kőtorony is látszott. A gát után következő híd a Duna közepén egy sziklát használ természetes pillérnek. Az operatőrünk kedvéért vissza kellett eveznünk a gáthoz, hogy lefilmezhessen e szép háttér előtt.
Rechtenstein
Fél nyolc körül értünk Öpfingenbe. A gát felé haladva elhaladtunk egy sporttelep mellett, ahol az épületen azt olvastuk, hogy Sportgasthaus. Miután az autós csapat nem talált szállást, visszaeveztünk az épülethez. Közelebb érve kiderült, hogy nem azt, hanem Sportgastätte volt a felirat. Előtte emberek beszélgettek, egy horgászbot is be volt üzemelve. Megkérdeztük, hogy tudnának-e valahol kempinget a helységben, rögtön mondták, hogy ott a parton nyugodtan letáborozhatunk. Mint kiderült a Duna parti résznek más a tulajdonosa, mint az étteremé, és hiába volt zuhany az épületben, amit a mellette lévő pályán focizók is használhatnak, a étterem tulajdonosa nekünk ezt nem engedte meg. A WC-t szerencsére használhattuk.
Sül a kalács
Csendélet Bake'n'Rollal
Felhúztuk a sátrat, és újra előkerült a Bake'n'Roll, és megvendégeltük a helyieket kürtőskaláccsal. Mindenkinek nagyon ízlett, többen oda is sétáltak megnézni hogyan készül. Az egyik srác pedig hosszasan kérte az elnézést, amiért megtagadták tőlünk a zuhanyzási lehetőséget.
Ez volt az első nap, amikor nem esett az eső, és csak azért nem eveztünk végig napsütésben, mert néha vékony felhőréteg takarta azt. De már szépen barnul az arcunk.
Cimkék: csúszda duna2860 kajak öpfingen
