Megmártóztunk az Atlanti-óceánban

2012. szeptember 7. 01:22 | írta: Bálint F Gyula | fotó: a szerző

Kényszerpihenőnket töltjük észak-nyugat Spanyolországban, így ma elvonatoztunk a félórányira lévő A Coruñába, körülnézni és fürödni egyet.

Tegnap elnéztük a menetrendet, nem 9:40-kor, hanem 10:23-kor indult a vonat, így nem kellett különösen kapkodni reggel. Nekem legalábbis, Gáspár ugyanis kiment a reggeli misére, ami végül nem az volt, és nem ott, ahol gondolta, így sétált egyet a piacon. Közben én a tegnapi beszámolót raktam össze az alberguében. Végül mégis eltelt az idő, 9:30-kor ki kell üríteni az épületet, így én nem itt, hanem az állomáson ettem meg a reggelimet.



A vonat 10:51 perckor állt meg az észak-spanyol város pályaudvarán. Nagyjából belőttük az irányt a központ felé, ahova végül elég hosszas gyaloglás után érkeztünk meg. A főtér (Plaza Maria Pita) rendben van, mondhatnám, hogy szép is, ha a városháza mögött nem látszanának a tömbházak. Elég zsúfolt a város, és néha az volt az érzésem, hogy összevisszaság van. Ha egy kicsit magasabbra néztem, a különböző stílusú, színű, magasságú tömbházak egyvelege Konstancát juttatta eszembe. Ez nem tetszett.



Tetszettek ellenben a főtér körüli sétálóutcák, ahol végül ettünk is, tetszett, hogy a parkban, és mindenhol, ahol lehetett (például közúti felüljárók alatt és a rézsün) dús, zöld növényzet és virágok nőttek, és tetszett az öbölben kialakított óriási homokos strand, a Playa de Orzán – Matadero.



Nem volt különösen meleg (24 fok), de sütött a nap, és ott annak tűnt. Nem tűnt és nem is volt meleg viszont a víz, a parton lévő vízimentő épület oldalán 19 fok szerepelt a agua rovatban. Az viszont fel sem merült bennünk, hogy ne fürödjünk, úgy hogy előtte lezuhanyoztunk a hidegvizes parti zuhanyzóknál, és belearaszoltunk az óceánba.



Felváltva mentünk be, mert a nálunk lévő táskában volt pár érték és nem akartuk őrizetlenül hagyni.
A tenger erősen hullámzott, így a fröcskölő víz némiképp megkönnyítette az aklimatizálódást. Egy kicsit beljebb még úszni is tudtam egy keveset, de olyan nagyon sokat nem akartam maradni a hideg vízben. Kijöttem napozni, Gáspár pedig be a vízbe. Négy óra körül indultunk vissza az állomásra, az öt órás vonattal jöttünk vissza Santiagóba.



Az alberguében mostunk egyet, utána Gáspár bement a fél nyolcas misére, én pedig kerestem egy közértet, hogy megvásároljam a holnapi kaját. Reggel 8:40-kor indulunk és este negyed 10-re érünk Barcelonába, azaz egész nap a vonaton leszünk. Jól jön majd pár szendvics.
Tegnap este kinéztünk egy szendvicsbárt a belvárosban, a mise és bevásárlás után ott találkoztunk Gáspárral, és megvacsoráztunk. Most pedig alvás, holnap megint korán kell kelni.

Cimkék: a coruna atlanti óceán santiago strand