Gáspár szigete

Gáspár szigete

2015. május 26. 23:48 | írta: Bálint F Gyula | fotó: a szerző

Ma egy érintetlen homokos parton kötöttünk ki pihenni, mieink voltak az első nyomok a parti homokban. A legutóbbi eső után biztosan.

A tegnapi éjszakát Gorni Tsibar mellett, a töltésen futó földút mellett töltöttük, a vacsora sült csirkeszárny volt héjában sült krumplival, Sztoji remekelt.



Ma a Bechet - Orjahovo komp mellett terveztük az első pihenőt, és találkozót Szojival. Azért ott, mert ő itt ment vissza Bulgáriából Romániába. Elmondása szerint meglehetősen fura volt, hogy akkor is fizetnie, amikor Bulgáriában felhajtott a kompra, és akkor is, amikor Romániában elhagyta a komp kikötőt, ahol vámvizsgálaton is átesett. A pénztáros szerint azért, mert ez egy másik cég. LOL.

Itt Oryahovo-nál 1300 méterről 670 méterre csökken a Duna szélessége. A szoros előtt egy kis sziget van, amely eltakarja a szorost, ezért fentről jövet úgy tűnt, mintha a sziget mögött összezárna a part, vége lenne a Dunának. Persze ez csak optikai csalódás, a valóságban még több, mint 650 kilométer innen a torkolat. Amit kellemes volt látni, hogy Oryahovo-tól a bulgár oldalon a dombok közelebb húzódtak a Dunához, és végre látunk házakat is. A román oldalon továbbra is semmi, telepített fasorok, amelyeket szépen tizedel a Duna part-eróziós hatása.



Sztojit hívtuk rádión, de mondta, hogy elhagyta a területet, és nem igazán tud visszajönni, úgy hogy abban maradtunk, hogy menjen előre Corabiába, és keressen egy megfelelő táborozóhelyet.

Gáspár tegnap kicsit zokon vette, hogy "majdnem maratont" írtam a beszámolóban. Amikor Bechet után nem sikerült kikötnünk pihenni, mert sáros, süppedős volt a part, és tovább mentünk, felmerült, hogy ezúttal meglehet a 42195 méter az első pihenőig. Meg is lett, jelenjük, hogy 4 óra hét perc és 2 másodperc alatt eveztük le a maratoni távot, ami valamivel jobb idő, mint a Vitéz Kürtős Team a 28. SPAR Budapest Maratonon, kürtőskalács jelmezben elért eredménye (4:13:36)

Amint haladtunk lefelé, Gáspár észrevett egy világító fehér sávot. "Az ott egy homokos part, ott fogunk kikötni. Az álmaim szigete, homokkal, nőkkel, pálmafákkal". Mikor úgy egy órával később kikötöttünk, kiderült, hogy majdnem minden stimmelt. Sziget volt és homokos part, nők és pálmafák azonban nem.



Valójában egy homokzátonyon voltunk Ostrovul Păpădiei felső csücskénél. Jellegéből adódóan körbe-körbe homokos a part, beljebb azonban már megvetették lábukat a bokrok és fák. Az egész nagyjából 900 méter hosszú és 300 méter széles.



Sajnos amint partot értünk beborult. Egyre sötétebb felhők gyültek a nap alá, de a zivatart végül megúsztuk, és megúsztunk egyet késő délután is. Mindkét esetben a hátunk mögött vonult át, csak az utána felerősödő nyugati szél jutott el hozzánk. Az elsőt nem tudtuk kihasználni, mert a szigeten voltunk, de a második egy ideig tolt hátulról.





Gáspár rögtön otthonosan érezte magát a szigeten, nekivetkőzött, futott egyet a parton, majd belevéste a csapat és csapattagok neveit a homokba. Valójában csak húzta az időt, hogy elmenjenek a felhők és napos képek készülhessenek a szigetről. Végül bejött, és a napsütésben még egy kis úszás is belefért.







Úgy harminc kilométerre saccoltuk a szigettől Corabia-ig hátralévő távot, de valahol félrement a távolságmérés, mert ma is jócskán túlmentünk a nyolcvanon. Igaz, hogy Sztoji négy kilométerrel a város alatt talált egy kiváló táborhelyet, de akkor is valahol még becsúszott úgy hat-hét. Egyetlen szépséghibája a helynek, hogy a magas lösz falon, kidőlt fák között kellett kiemelnünk a kajakot,



A holnapi táv 70 kilométer körüli (persze előfordulhat, hogy megint 80 lesz belőle), Zimnicea-ig megyünk, miközben nagyjából félúton el fogunk haladni az Olt torkolatánál.

Cimkék: corabia ostrovul päpädiei