Sűrű hétvégéje volt a Vitéz Kürtős Teamnek, hiszen az éppen zajló Kürtőskalács Fesztivál mellé a csapat a 28. SPAR Budapest Maraton teljesítését is bevállalta.
Bálint Gáspár, Donka Attila, Ferencz Zsolt és Tóth Jenő nem sokkal reggel nyolc előtt érkezett a Felvonulási térre. Előkerült a két kürtőskalács jelmez, felkerültek rá a rajtszámok, Jenő és Zsolt pedig beöltözött. Azonnal kiderült, hogy a fiúk nagyon népszerűek lesznek, hiszen egyrészt a környezetükben hirtelen mindenki mosolyogni kezdett, és szép számmal akadtak, akik közös fotót készítettek a két fitt kürtőskaláccsal.
Nem sokkal a rajt előtt Katus Attila vezényletével bemelegítettek, majd Jenő elfoglalta a rajtpozícióját. 9:30-kor dördült el a rajtpisztoly és vágott neki a rekordszámú, 21930 futó a 42195 méter hosszú versenynek. A Vitéz Kürtős Team váltásai rendben zajlottak, az óriási mezőnyben könnyű volt kiszúrni a csapattársat. A második, leghosszabb szakaszt Attila teljesítette, őt Zsolt követte, majd a margitszigeti utolsó váltózónában Gáspár lépett a pályára. Az utóbbi időben rendszeresen futó Attila elég fittnek érezte magát a 12 kilométert követően, és úgy döntött, hogy csatlakozik Gáspárhoz az utolsó 5-6 kilométeren. Neki köszönhető tehát, hogy nem egy, hanem két kürtőskalács futott célba, ami, valljuk be, nem mindennapi látvány egy futóversenyen.
„Nagyon jó volt kürtőskalácsként futni, talán jobb is, mint normális emberként futni," - mondta Attila, már a fesztivál helyszínén. - "Sokan sajnálkoztak, hogy milyen rossz lehet nekünk, de magunk döntöttünk így, és a bolondozás és a kihívás megért annyit, hogy ezt a maratont így fussuk le. Az eredmény sem lett sokkal rosszabb, mint ha jelmez nélkül futottunk volna. Lehet, hogy kicsit kellemetlenebbül éreztük magunkat, mert igen meleg volt ott bent, a kürtőben futni. A közönség reakciója mindig élmény, de most különösen az volt, Budapest legszebb részein futottunk, több órán keresztül, szép idő volt és ez kicsalogatta a nézőket is. Vadidegenek drukkoltak mindenkinek, de azt azért láttuk, hogy nekünk, kürtőskalácsoknak kicsit jobban, hiszen látványosak, feltűnőek voltunk és vagy kedvelik a kürtőskalácsot, vagy csak sajnáltak minket. Hogy miért vállaltam be a plusz 5 kilométert? Visszagondolva úgy történhetett, hogy az élmény miatt kevésnek tűnt az a 12, és úgy éreztem, hogy ebből a tortából még kell harapni. A két futás között volt fél órányi pihenőidőm, ez elégnek bizonyult. Célba futni mindig nagy élmény. Az utolsó métereken nagyon sok volt a néző, emiatt a biztatás, a taps is sokkal több volt, így az élmény is nagyobb volt nekünk, és gondolom a közönségnek is.”
„A Kürtőskalács Fesztivál teendői miatt az utóbbi pár napban nem sokat aludtam, és talán meg is hűltem egy kicsit. Ma lázasan ébredtem, és tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom a versenyen," – nyilatkozta Gáspár. - "Ennek ellenére sikerült teljesítenem a kiválasztott távot, de az mindenképp sokat segített, hogy Attila az utolsó kilométereken ott futott mellettem. Na és persze a hangulat, ami körülvett, főleg amikor ráfordultunk a célegyenesre. A csapat egyébként nagyszerűen teljesített. Tavaly 3 óra 50 perc alatt teljesítettük a távot. Akkor ötön futottunk, idén négy volt a létszám, és a kürtőskalács jelmez is nehezítette a dolgunkat, úgy hogy 4 óra 30 percbe szerettünk volna beférni. Ehhez képest 4:13:36 lett az eredmény, úgy hogy csak gratulálni tudok a fiúknak.”
A maratonváltó rájuk jutó részének lefutása után Zsolt és Jenő visszaállt a sütőházakba kalácsot sütni. Elkelt a segítségük, hiszen vasárnap is hosszú sorok kígyóztak a Vitéz Kürtős házak, sátrak előtt. Nem is zavartam őket, csak akkor kértem, mondjanak el pár élményt a versenyről, amikor már minden vásárló távozott.
„Sajnos úgy kaptam el, hogy pont akkor sütött a legjobban a nap, amikor én futottam," – panaszkodott egy keveset Zsolt. - "A jelmez nem volt nehéz, de bent nagyon meleg volt. Nagyon ösztönző volt, amikor a nézők, szurkolók kiabálták, hogy »Fuss kürtőskalács!«. A futótársak is biztattak, sokszor olyanokat is hallottam, hogy »Elfut mellettünk még egy kürtőskalács is, húzzunk bele!«, »Kitartás!«, meg ilyenek. Mindenki jó kedvel fogadott minket, és ez jól esett. A végén, amikor beértem a Margitszigetre, nem tudtam, hogy hol van a váltóhely. Már nagyon vártam, hogy meghalljam a zenét, de ehhez még elég sokat kellett futnom. Az utolsó másfél kilométer nehéz volt nagyon.”
„Nem volt egyszerű elrajtolni. Sokan megállítottak, hogy szeretnének közös fotót, amikor pedig már éppen beálltam volna a rajthoz, megjelent a TV, és nekik kellett egy pár szót nyilatkozni. Egy kicsit hebegősre sikeredett, még soha nem nyilatkoztam TV-nek," - mesélte Jenő, akinek pont a születésnapjára esett a maraton. - "11,4 kilométert futottam, a 8. kilométer után volt egy mélypont. Nagyon hosszan kellett futni a pesti rakparton a vége felé éreztem, hogy vagy megállok, vagy vége. A közönségnek is tetszett a jelmez, sokszor hallottam, hogy »Kürtőskalács, kürtőskalács«. A futók is oda-odaszóltak: »Megennélek!«, »De kiharapnék belőled!«, érdeklődtek, hogy milyen ízesítésű a kalács, meg ilyenek.”
A kürtőskalács csapatot végül nem csak a maraton nézői, hanem a Kürtőskalács Fesztivál látogatói is megtapsolhatták, hiszen, miután visszaértek a Városháza parkba, az Indygo frontembere, Járási László a színpadra invitálta őket, hogy feltegyen nekik pár kérdést erről a nagyszerű teljesítményről.
Cimkék: bálint gáspár budapest maraton donka attila ferencz zsolt fesztivál jelmez kürtőskalács tóth jenő vitéz kürtős team