A Vitéz Kürtős Team eddig inkább kaland- és extrém sportokban vitézkedett, de eljött az az idő, hogy a világ legnépszerűbb csapatsportágában is érdekeltek legyünk. Készségesen álltunk néhány tinédzserkori barát megkeresésének elébe, hogy támogassuk anyagilag és morálisan a Budapesten élő, tanuló, ideiglenesen lakó vagy épp átutazóban levő udvarhelyiek focicsapatát.
Más-más életutak, más korosztály, de mindannyiukban közös, hogy beszippantották a már lebontott tribün alatti öltözők szagát és pályára léptek a stadion gyepén. Még ha ezt különböző években, évtizedekben, évszázadokban, (sőt, nem vicc!!!) évezredben is tették, a focis sztorik hasonlóak: „merkúros” cukorkák, Progres, „szelektes” vacsorák, Sportiskola, lerobbanó buszok, Hargita, suliban sumákolás a sportiskolás igazolásokkal, Budvár, „idegenbenmindigarománoknakfújtabíró”, sárdagonya, hótaposás bemelegítés gyanánt stb stb...
A Hejj-Hejj-Udvarhelyre keresztelkedett csapat januárban már bemutatkozott egy tornán, az akkori váratlan veretlen szereplés, második helyezés és új barátságok kialakulása megerősítette azt az elképzelést, hogy van létjogosultsága a kezdeményezésnek. A terveket tettek követték: további lehetséges tagok és támogatók felkutatása, felszerelés rendelése, benevezés különböző megmérettetésekre.
Hejj-Hejj-Udvarhely csapata
Így vasárnap újabb tornán indult a (sérülések, egyéb elfoglaltságok miatt némiképp megváltozott összetételű) csapat, külön köszönet az épp Budapesten rendezett KEK-en (Kárpát-medencei Egyetemisták Kupája) szereplő Kolozsvári Góbék udvarhelyi tagjainak, akik fáradtságuk ellenére, vállalták szinte alvatlanul a játékot, majd a nem rövid hazautat.
A siker jó gyógyír, így végül ők is elégedetten távozhattak! Az immár szokásosnak nevezhető első meccses tapogatózással kezdődött a nap, amíg szoktuk a terem és focilabda kapcsolatát (mert Budapesten nem divat a futsal labda, a lenti videón is jól látszik, mennyire zavarja a labda a fiúkat), persze, az ellenfél erre nem volt tekintettel, de szerencsére a kapuban Jakszi megint megalapozta, hogy teljesítményével kivívja a legjobb kapus címet, míg a másik oldalon a szinte tucatnyi ziccerből csak beakadt annyi, ami elég volt a döntetlenhez. Innentől kezdve már nem csak a győzelmekre, hanem a gólarányra is kellett figyelni, egy gólszegény 1-0-t leszámítva gólzáporos győzelmekkel hozta a csapat a meccseket.
A rendezvény utolsó összecsapását már lezuhanyozva és az időközben megérkező kürtős kalácsokat ízlelgetve a lelátóról figyelték a fiúk és számolgattak. Ugyanis az ellenlábas már tudta, hogy mekkora különbséggel kell nyerjen a tornagyőzelemért, de nem sikerült nekik, így a Hejj-Hejj-Udvarhely állhatott a képzeletbeli dobogó tetejére, ezzel is (egy nappal korábban) tisztelegve a Székely Vértanúk Emléke előtt.
A győztes csapat
A különdíjak kiosztásánál megint érdekeltek voltunk, hisz ezúttal is Ilyés Szabolcs lett a gólkirály a négy mérkőzésen szerzett 8 góljával. A Legjobb Játékosnak kikiáltott futballista egy ízlésesen csomagolt kürtős kalácsot is bezsebelhetett az oklevél mellé, Jakab Attila pedig ezúttal is lemaradt a Legjobb Kapusnak járó díjról, de így legalább van extra motiváció a következő kiírásra is. Persze, ez csak az extra, hisz nem kérdéses, hogy folytatni kell, és soha nem lehet más elvárás a csapattal szemben, minthogy a győzelemért lépjen pályára és ennek alárendelve játsszon.
A focikupa...
I. hely diploma átadás
A Legjobb Játékos kupa
Az egyébként Németországban élő, de Budapesten tanulmányai miatt gyakran megforduló Ilyés Szabolcs így nyilatkozott:
„Élmény volt a csapatban szerepelni és bár örvendek a gólkirályi címnek, volt némi frusztráltság bennünk a múltkori torna miatt, amikor veretlenek voltunk, mégsem sikerült a tornagyőzelem, így ezúttal az volt mindennél fontosabb, amit sikerült nagy küzdelmek árán elérnünk. Köszönöm a Vitéz Kürtős és a Street Gyros támogatását és gratulálok a csapatnak, jól eső érzés, hogy azt a kevés időt, amit Pesten töltök, egy közösség berkein belül tehetem, és érzem, hogy szinte „hazavárnak”.
Hajrá Hejj-Hejj-Székelyudvarhely!
Cimkék:
