Némi munkával és sok-sok látnivalóval járt az elmúlt hétvége a Vitéz Kürtős Team számára.
Amint azt már korábban megírtuk, Gáspár megígérte németországi iskolatársainak, hogy amint alkalom nyílik rá, bemutatja nekik a kürtőskalácsot, valamint elkészítésének módját. A múlt pénteket szemeltük ki erre a programra. A helyszín az EBS Business School egyik büféterme, illetve udvara.
A Rheingau Kulturális Régióban található Oestrich-Winkel település határában található a 12. században épült Schloss Reichartshausen, azaz a Reichartshausen kastély. Az ódon romokat okosan integrálták az újabb épületekbe, és a birtok nyugati részén található modern, előadóterem, könyvtárat magába foglaló épület sem hat nagyon idegenül a környezetében. Az udvar Rajna felőli részén egy kisebb szőlős található, az épületektől keletre pedig egy kiterjedtebb. Ez ugyanis egy híres bortermelő vidék, a Reichartshausen kastélynak is van saját bora, a Schloss Reichartshausen Rheingau Riesling.
Ebben az épületegyüttesben működik az EBS Business School, Európa egyik legjobb üzleti iskolája, amelynek most Gáspár is hallgatója pár hónapig, és itt álltunk neki kalácsot sütni. Az iskola is kivette a részét a gasztro-találkozóból, vacsorával készültek. Közben Gyula bedagasztotta a tésztát, amíg kelt Gáspár felizzította a szenet a Bake'n'Roll sütőben. Kollégái érdeklődéssel figyelték az előkészületeket, majd jóízűen elfogyasztották az erdélyi édességet. Csupa pozitív visszajelzést kaptunk, többen haza is vittek a kalácsból. A parti sütő is nagy sikert aratott ketten jelezték is, hogy szeretnének vásárolni ilyent.
A szombati napot, azon túl, hogy el kellett jutnunk Franfurtból Genfbe, arra szántuk, hogy kicsit körülnézzünk a Fekete-erdőben. De előbb Stuttgartba mentünk, hogy megnézzük a Porsche-múzeumot. A gyár közvetlen szomszédságában elhelyezkedő ultramodern épületben a látogató végigkövetheti az alapító Ferdinand Porsche korai munkásságát, majd az ikonikus bogáron keresztül a Porsche márka születését és a modellek fejlődését. A sportautómárka elszakíthatatlan az autósporttól, így az utcai modellek mellett számos versenyautó is megcsodálható a múzeumban, olyanok, mint például az 1984-es Dakar-győztes 953-as, vagy számos Le Mans-ban szereplő modell.
A kiállítás egy aranyos jelenettel ér véget, a piros szőnyeg (red carpet) tetején, a reflektorok kereszttüzében áll Sally Carrera, a Verdákból.
A Porsche-múzeumból délre vettük az irányt. Donaueschingen volt a cél, a pont, ahol a Breg és a Brigach folyók összefolynak és Dunaként folytatják útjukat a Fekete-tengerig. A Duna a Vitéz Kürtős Team idei nyári túrájának és jótékonysági akciójának központi motívuma, a napokban elindított akció keretében minden eladott kürtőskalács árából 15 Forintot egy automata defibrillátor vásárlására fordítunk, amelyet csapatunk júliusban át fog adni egy Duna Deltában található község orvosának. Ebből adódóan tartottuk fontosnak, hogy ellátogassunk azokra a helyekre, ahonnan Európa leghosszabb folyója útnak indul.
Balról jön a Breg, fentről a Brigach, az ott pedig már a Duna
Bár a Dunának nincs konkrét forrása, Donaueschingen kiszolgálja a turistákat és a a templom udvarán alakítottak ki egy jelképes forrást. Ezt sajnos megnézni nem tudtuk, mert éppen felújítják, a munkálatokkal pedig csak 2015-re végeznek. Donauquellének nevezik a Breg folyó forrását is, ami azért kissé furcsa, tekintve, hogy Donaueschingenig az innen induló patak, majd folyócska a Breg nevet viseli. Az 1078 méteres magasságban található forrás környékén még tél volt, hóban jutottunk le hozzá, ellentétben a légvonalban mindössze kilenc kilométerre található Brigach-forrással, amely egy panzió mellett található és amely mellett százával nyíltak a hóvirágok.
A Breg forrásánál
A két forrás között útba ejtettük Németország legmagasabb vízesését. A Triberg nevű település mellett található, a falu nevét viselő vízesés némi csalódást okozott, hogy a Gutach-folyó a jelölt 163 méteres szintkülönbséget nem egyszerre ''teljesíti'', hanem egy gránitlépcsőn zuhog alá. Egy 230 méter hosszú szakaszon három főlépcső, majd egy meredek patakmeder és egy hét lépcsőből álló főszakasz alkotja a vízesést. A természeti látványosság pár száz méterre található a falu központjától, az erdős völgykatlanban járda visz a vízesés mellett, a fák között pedig még kalandparkot is kialakítottak.
A Fekete-erdő látványosságait magunk mögött hagyva, már szürkületbe indultunk a svájci határ felé. Kicsit időutazás jelleggel a határon elkérték iratainkat, és félre is állították, amíg leellenőrizték az útleveleket és jogosítványt. Hogy még teljesebb legyen a régi emlékek felidézése, a svájci határőr nemcsak bekukkantott a csomagtartóba, hanem még a táskákba is bepillantott.
A határtól már visszafogottabb tempóban mentünk tovább, a nagyrészt sebességkorlátozás nélküli német autópálya után Svájcban 120km/h-ra kellett lassulni. 10 óra körül elhagytuk Svájcot, ugyanis Genfben nem, csak a határ túloldalán a francia Archamps-ban találtunk elfogadható árú szabad szobát egy Ibis hotelben.
Gyönyörű a következő Mazda 2-t beharangozó tanulmány
Le Mans történelmi kiállítás is volt
Michelisz Norbi is ilyennel versenyez idén
Vasárnap is korán keltünk, majd a reggeli után a Genfi reptér felé vettük az irányt. Mi legalábbis azt hittük, de aztán kiderült, hogy rossz felhajtón mentünk fel a sztrádára, így kisebb kitérő után érkeztünk meg a Palexpo-ra, amely a 84. Genfi Autószalonnak biztosított otthont. Gáspár és én is konkrét céllal érkeztünk a szalonra. Őt a vadonatúj Porsche Macan érdekelte leginkább, én pedig pár autógyár marketing osztályával való kapcsolatfelvétellel próbálkoztam, és egyes szalonlátogatókkal ellentétben nem gyűjtöttem, hanem én adtam a nyomtatott marketing anyagot.
A Vitéz Kürtős Teamnek is jól jönne egy ilyen C-Crosser
Természetesen azért végignéztük a kiállítást, gyönyörködtünk a csillogó új modellekben, megbámultunk pár (tényleg csak pár) arra érdemes hostess lányt, aztán négy óra körül elhagytuk az épületet. Elfáradt a lábunk, nyomasztó volt a nagy tömeg, de a korai (eredetileg hat órára tervezett) távozásunkban az is közrejátszott, hogy így egy röpke órácskát sétálhatunk a Genfi-tó partján.
Sétáltunk tehát egyet, testközelből (szó szerint) megnéztük a város nevezetességét, a vízsugarat, a Jet d'Eau-t, majd újra autóba ültünk és elindultunk hazafelé. Zürichbe tartottunk, nekem ugyanis onnan indult a vonatom vissza Budapestre. Valamivel kevesebb, mint két órával a a vonat indulása előtt érkeztünk a Zürich Hauptbanhof-hoz, letettük az autót egy parkolóházban és besétáltunk a régi városrészbe. Talán az esti fények tették, talán a vasárnap késő este már néptelen utcák, de egyértelműen szebbnek láttuk a várost Genfnél. A rövid séta után a vacsorának szánt pizza elfogyasztására rohamléptekkel került sor, de a vonatot természetesen elértem. Gáspár autóba ült és Frankfurt felé vette az irányt, ahova éjjel három körül meg is érkezett. Nekem kissé tovább tartott az út, nem sokkal 11 óra előtt gurult be a vonatom a Keleti Pályaudvarra.
Cimkék: breg brigach duna frankfurt genf porsche stuttgart triberg zürich
