Jó dolog, hogy az embert reggel elzavarják az alberguéből, mert így időben útra kelhet. Ennek is köszönhető, hogy ma 104 kilométert tekertünk.
Reggel fél kilenckor kellet eljönni a Casa de Austria-ból. Egy kisboltban vásároltunk reggelit, a megszokott sonka, kolbász, sajt, bagett négyest, ezúttal kiegészítve egy-egy gyümölcsturmixszal. Kicsit sokat fizettünk, mindezért, valószínüleg a helyi sajt dobott az áron, amit kézzel szeletelt az eladónő, elég vastagra. Nem tudtuk mind megenni, elcsomagoltuk és kora délután megettük Navarette-ben, miután vettünk mellé még egy kis sonkát.
Gyümölcs is van az étlapunkon. A zarándok út mellett rengeteg a szeder. Meg van érve, néha kicsit már aszalódott is. Nagyon finom, soha nem ettem még ilyen édeset. Azt nem értjük, hogy a zarándokok miért nem eszik? Nem ismernék?
Nagyon sok kökény is van. Azt is kóstoltuk, de az savanyú. Nem savanyú viszont a szőlő. A mai napon a Camino rengeteg szőlő ültetvény mellett vitt el. Ettünk egy gerezd fehéret és egy gerezd kéket is. Mindkettő nagyon finom volt, a fehér talán valamivel édesebb.
Ma délelőtt, nem sokkal az indulás után egy balesetnél kellett megállnuk. Egy hatvan körüli pár-házaspár hölgytagja valószínüleg rosszul lépett, elesett és beverte a fejét az ezen a szakaszon kővel kirakott ösvénybe. Elég hosszan felhasadt a bőr. Mikor mi odaértünk már kisebb tumultus volt, hiszen minden zarándok megállt segíteni. Egy keleti (japán, kóreai, kínai?) srác tisztította ki a sebet valamennyire és kötözte be. Gáspárnál van egy elsősegély csomag, abból adtunk gézt. A pár végül visszafordult az éppen elhagyott faluba, hogy keressen egy orvost, mert a seb és valószínüleg az ütés is elég komoly volt.
Ahogy az a megtett távolságból is kikövetkeztethető, a mai terep viszonylag könnyű volt. A 100 kilométerhez azonban az is kellett, hogy egy-két helyen mindketten, vagy csak én a főutat választottuk az ösvény helyett. Én próbálok előre figyelni, és ha azt látom, hogy az ösvény lemegy egy völgybe, majd visszatér az út szintjére, inkább az aszfaltot választom. Így legalább nyeregben maradok, nem kell tolnom a biciklit ezeken a szakaszokon. Mert egyébként ma is elég sokat toltuk.
Az itteni falvak, városok általában egy domb köré épültek. A domb tetején van a templom, a zarándokút pedig általában felvisz oda. Az odavezető utcák elég meredekek tudnak lenni, és hiában aszfaltozottak, többnyire tolni kell kifelé a bikilit. Néhol ki lehetne tekerni, de igyekszünk kímélni a térdeinket, és a fenéknek is jól jön néha egy kis pihenés.
A mai éjszakát Santo Domingo de la Calzada-ban töltjük. Találtunk egy nagyon jó alberguét. Az épület elég újnak tűnik, nagy, talán három szintes, udvarral és nagyon kulturált szobákkal és mellékhelységekkel. Itt is öt emeletes ágy van egy szobában, de míg Los Arcosban csak ötön aludtunk benne, itt teltház van. Ez talán annak is betudható hogy a szállás ingyenes, pontosabban önkéntes alapon adománnyal lehet fizetni, ki-ki amennyit gondol.
10 méterre az alberguétől van egy kis bár, ahol zarándok menüt is felszolgálnak, itt vacsoráztunk. 12 euróban benne volt leves (gazpacho), húsgombóc szószban sült paprikával és sült krumplival valamint a desszert (én tejberizst kértem), kenyér és vörösbor.
Ha minden igaz, ma kialudhatom magam. Annak ellenére, hogy több, mint 100 kilómétert tettünk meg, már hat órakor a szálláson voltunk. Lezuhanyoztunk, mostunk, teregettünk, vacsoráztunk, és most készül a beszámoló. Ha az internet is úgy akarja, a fél tizenegykor esedékes villanyoltásig el is készülhet és akkor alhatok nyolc órát, amire azóta nem volt példa, hogy eljöttünk Budapestről.
