1200 méter felett, felhőben

1200 méter felett, felhőben

2012. augusztus 30. 12:10 | írta: Bálint F Gyula | fotó: a szerző

Ma elő kellett venni az esőkabátot és a táskáimra is rákerült az esővédő huzat. Megmásztuk a Montes de Oca-t és felfelé végig szitált az eső.

Már reggel, amikor elindultunk Santo Domingo-ból, aggódva néztünk Burgos felé, ahol elég sötétek voltak a felhők. Ekkor még felettünk sütött a nap, igaz már nem sokáig. Beborult, és eléggé viasszaesett a hőmérséklet is. Először vettem fel a hosszú kerékpáros nadrágot, és az aláöltözet is a mez alá került.



Santo Domingo-ban nem találtunk nyitott üzletet, úgy hogy elindultunk és a szomszéd faluban, Granonban találtunk egy fél nyolckor már nyitva lévő pékséget. Ott, a faluban derült ki számunkra, hogy előző szálláshelyünk szobáit a környező településekről nevezték el, mi ugyanis pont a Granon szobában aludtunk.

A reggeli után tovább indultunk, miközben egyre jobban beborult. Az eső Villafranca Montes de Oca felé ereszkedve kezdett szemerkélni. A faluból kiérve egy nagyon erős emelkedő kezdődött, innen gyakorlatilag a tetőig együtt haladtunk négy gyalogos zarándokkal, hisz mintegy hat kilométeren keresztül tolnunk kellett felfelé a kerékpárokat. A szemerkélés az ereszkedés közben maradt abba. Hűvös volt, kicsit átfáztunk, ezért az első útba eső településen bementünk egy bárba és megittunk egy forró teát, egy-egy Coldrex-szel felturbózva. Ettünk is és miután kicsit felmelegedtünk folytattuk az utat.



Az eső ugyan nem esett, de továbbra is borult volt az ég és hűvös, de nemsokára elkezdett felszakadozni a felhőzet és megjelent az árnyékunk is. Kezdtük újra jól érezni magunkat, ám nem sokkal később kicsit lelohadt a kedvünk, mikor egy újabb, ezúttal egy nagyon köves, sziklás emelkedő következett. Az utunk egy három soros szögesdrót-kerítés melett vezetett felfelé, mely mögött piros tábla figyelmeztetett, hogy bemenni tilos, katonai terület.



A zarándokok szokása, hogy apró kőhalmokat építenek. Ilyennel már többel találkoztunk, ma láttunk viszont először spirál alakban a földre helyezett kavicsokat. Mindjárt kettőt is, egy kisebbet és egy nagyobbat, amelyben még biciklivel is körbe lehetett menni. Egy bizonyos fokig, mert ott már annyira beszűkült, hogy el is dőltem a biciklivel.



A domb tetején egy táblát találtunk, amelyen valami olyasmi szerepel, hogy: “A zarándok Navarra dombjain gyalogolt, és meglátta Spanyolország kiterjedt mezőit. Azóta sem látott ilyen szép tájakat.” Valóban szép tájakon halad át az El Camino, és egy-egy falu nagyon hangulatos. Az emlékműtől nekünk azért volt szép a kilátás, mert a távolban feltünt Burgos, a mai célállomásunk.

Castília közel 180 000 lakósu történelmi fővárosában nagyon szembetűnő volt a zarándok lét előnye. Mondjatok még egy olyan lehetőséget, ahol bebiciklizhetsz egy történelmi városrészbe (ez talán még megy), és gyakorlatilag a katedrális szomszédságában megszállhatsz 5 euróért.



A neogótikus katedrális, amelyet az UNESCO 1984-ban a világörökség részének nyilvánított, lenyűgözően szép és óriási. Körülötte a tereken és utcákban számos vendéglátó egység várja a turistákat és a zarándokokat is. Utóbbiaknak jó áron kínálnak u.n. zarándok menüt. Tegnap Santo Domingo-ban sikerült ezt vacsorázni, ma Burgosban viszont nem. Beültünk ugyan egy étterembe, de csak egy pincér volt és nem győztük kivárni, amig eljutott hozzánk. Eljöttünk és az alberguében megettük a reggelinek szánt kaját. Láttunk ugyanis egy táblát szembe a szállással, hogy reggel hat órától lehet reggelizni, valószínüleg holnap ezt igénybe is vesszük.



Alább, beillesztve látható a mai megtett utunk nyomvonala. Sajnos véletlenül leállítottam így mintegy 6 kilométer hiányzik belőle, és hát két darabból áll. Napközben jutott eszembe, hogy a tegnapi cikkbe elfelejtettem beszúrni, ezt pótoltam, akit érdekel a tegnapi 100 kilóméter, most már megnézheti.






Mit rögzített a kamera?

Cimkék: burgos eső montes de oca santo domingo