2012. augusztus 28. 22:46 | írta: Bálint F Gyula | fotó: a szerző
A terveknek megfelelően kedden elindultunk Pamplónából Santiagóba.
Az előzményeket már tudjátok, hétfő éjjel Zaragozában aludtunk, kedden reggel indult az első vonat, amellyel Castejónig mentünk, ahol átszálltunk a Pamplonába tartó szerelvényre. Kétszer egy órás volt az út, 8:35-kor szálltunk le Navarra tartomány fővárosában. Az állomásról a központba mentünk, itt találkoztunk először a Camino jelképének számító kagylóval. Ekkor még szembe mentünk a zarándokút irányával, hiszen a Plaza del Castillót szemeltük ki indulási pontnak.
Camino biciliseknek
Már majdnem elindultunk, tulajdonképpen el is indultunk, csak megálltunk egy üzletnél reggelit venni, amikor eszünkbe jutott, hogy Pamplonában kellene beszerezni a zarándok útlevelet, a Credencial de Peregrino-t. Egy rendőr tört angolsággal elmagyarázta, hol van az Albergue, a zarándok szállás, ahol ilyent árulnak. Arrafelé menet fedeztünk fel egy Caminoteka nevű boltot, de csak 10-kor nyitott. Addig kerestünk egy parkot és megreggeliztünk. Amikor visszatértünk, épp nyitott valaki. Gárpár megkérdezte tőlem, hogy mit kérdezzünk tőle, erre a srác magyarul szólalt meg. Elmondta, hogy Credencial-t a Jesus Maria alberguében vehetünk, úgy hogy oda mentünk, és kis várakozás után meg is jelent valaki a kapuban (13:00-kor nyit egyébként).
Az Alto del Perdón felé
11 óra lehetett, mikor végre útnak indultunk. Pamplonában jó minőségű kerékpárúton haladtunk az első településig, onnan kavicsos földút vezetett tovább. A terep természetesen nem sík, dombra fel, domról le, ez váltakozott egész nap. Az elején több helyen is nagyon rossz minőségű volt a köves út, néha mellette, a szántóföldön haladtunk. Később viszont nagyon széles, sima és kemény kavicsos utak voltak, amelyen majdnem olyan jó lehetett menni, mint aszfalton.
Az Camino de Santiago első, általunk érintett, műemlékét, az Alto del Perdón-on lévő acéllemez-zarándokokat 1 óra 50 perc alatt értük el. Ekkor már túl voltunk az első biciklitoláson, amelyből, most már tudjuk, lesz bőven az utunk során. A szoboregyüttestől egy igen meredek, igen hosszú és igen köves lejtőn vezetett tovább az ösvény. Leereszkedtünk rajta, de igencsak igénybe vette a karunkat, a fékeket és a biciklit úgy általába. Az aljba érve nekem meg kellett húznom a csomagtartó csavarjait, mert mind kilazultak.
Az Alto del Perdón
Uterga következett, majd utána egy felesleges másfél-két kilométer, miután olyan lendülettel ereszkedtünk le egy lejtőn, hogy nem vettük észre, az ösvény a lejtő alján jobbra kanyarodik.
Obamosban egy ünnepségbe csöppentünk, a San Juan Bautista parókia építésének 100. évfordulóját ünnepelék hangos zenével és vásárral.
Római híd Puente la Reina-nál
Puenta la Reina-nál megcsodáltuk a római kori kőhidat, de előbb még ettünk egy jégkrémet. Cirauqui-ban megszereztük az első pecsétünket, de ehhez fel kellett tekerni a belvárosba, és kézbe venni az alberguénél kitett bélyegzőt. Estella-Lizarra-nál egy benzinkút mellett haladtunk el, itt pótolhattuk a kerekekben a levegőt, Gáspár pedig gőzborotvával az egész biciklit lemosta, hiszen ekkorra már elég poros lett.
Fuente de Vino - borkút Irache-ben
Pár kilométerrel később, egy Irache nevű településen egy borkutat találtunk. Egy helyi borászat falán két csap van, az egyiken víz, a másikon pedig egy igen finom vöröbor folyik, mindkettőből térítésmentesen lehet inni. A kút helyes használatára táblák figyelmeztetnek, így arra is, hogy 18 éven aluliak nem ihatnak belőle. A kutat egy webkamera is figyeli, a www.irache.com címen látható, ahogy a zarándokok megállnak a 8:00-20:00 között üzemelő kútnál egy pohár vörösborért.
A zarándokok cipői az albergué előszobájában
Az első napunk Los Arcos-ban ért véget. A Casa de Austria alberguében találtunk szállást éjszakára. Miután lezuhanyoztunk, elmentünk vacsorázni a templom mögötti térre. A mosás a vacsora utánra maradt, mivel előtt foglalt volt a két mosókagyló. Ezt követően fogtam neki a mai beszámolónak, amit már sötétben fejezek be. 22:30-kor ugyanis villanyoltás van, mindenkinek mennie kell aludni, hiszen a gyalogosok közül többen már reggel hatkor útra kelnek. 8:30-ig ki kell üríteni az alberguét, így mi is legkésőbb addig maradhatunk. Nem is szeretnénk tovább, hiszen a mai, igaz némiképp rövidebb napon, csak 62 kilométert sikerült tekerni.
