A hazaút

A hazaút

2012. szeptember 10. 11:12 | írta: Bálint F Gyula | fotó: ordunte (flickriver.com), a szerző

Kilenc nap alatt tettük meg a Pamplona – Santiago de Compostela távot biciklivel, a kacsacsőrű Alvia kilenc óra alatt vitt vissza.

A majd' hétszáz kilométeres kerékpártúra után a hazaút lazára, nyaralósra sikeredett. Pénteken este érkeztünk meg Barcelonába, elmentünk a szállásra, lepakoltunk, majd kiugrottunk vacsorázni egyet. Éjfél után feküdtünk le, reggel az elmúlt két hétben megszokott 6:30-kor csörgött az óra. A reggelit ezúttal is a La Boqueriába terveztük, utána, rövid időre elváltak útjaink. Míg Gáspárék vásárolni mentek, én lesétáltam a partra fürödni. A barcelonai olimpiára elkészült homokos partot 25 perc alatt értem el a La Rambla-ról. A víz tiszta volt, kellemes és majdhogynem sima, kilenckor pedig még alig voltak emberek. Úsztam egy jót, napoztam egy keveset a reggeli napban, majd megint úsztam, és elindultam a Sagrada Família felé, ahova a találkozót beszéltük meg.


Fotó: blog.localnomad.com

Az 1882 óta épülő bazilika jelenleg valószínűleg a világ leglátogatottabb építőtelepe. A monumentális, félkész épület mellett konténereket, toronydarukat, rajta itt-ott állványzatot, védőhálókat, az épületből kiálló betonvasakat is néznie kell a látogatónak. Az Antoni Gaudí által tervezett épület számomra jelenlegi formájában kaotikus, nem érzem egységesnek formailag. Persze lehet, hogy ez egy átmeneti állapot, amikor kész lesz, egységesítik a különböző időszakokban készült falak színeit, árnyalatait, és felkerülhetnek olyan dekorációs elemek, amelyek hiánya miatt most eltérő stílusúnak tűnnek a bazilika egyes részei. Na, majd akkor megnézem újra.



Egy óra körül indultunk hazafelé Barcelonából. Gironában még megálltunk egy hipermarketben vizet, élelmet venni az útra, aztán újra átmentünk a Pireneusokon, magunk mögött hagyva Spanyolországot. Úgy terveztük, hogy hazafelé megnézzük Saint-Tropez-t. A Francia Riviéra egyik gyöngyszeme sokáig egy kis halásztelepülés volt. Ma sem nagy, mindössze 5000 lakósa van, de nyáron naponta akár százezer turista is megfordul itt, részben azért, hogy megnézhesse a kikötőben sorakozó jachtokat, amelyeken hírességek, dúsgazdag emberek érkeznek egy kis Saint Tropez-i nyaralásra.



A kikötő környéke nagyon hangulatos. Amolyan olaszosan kis utcák, sikátorok mindenfelé, bennük azonban a gazdagság egyértelmű mutatóival, Ferrari, Porsche Design, Hugo Boss, Breitling – ehhez hasonló márkák logói sorakoznak az üzletek bejáratai felett, a kirakatokba kitett ruhákon pedig négy számjegyű árak szerepelnek, természetesen euróban. Az utcákban, tereken, a kikötőben kisebb-nagyobb éttermek, teraszokkal, így, szombat este tömve emberekkel, akik nagy része roppant elegáns és úgy néz ki, mintha egész nap készült volna, hogy a vacsoránál rendben legyen a sminkje.



A kikötőben sorakozó jachtokon itt-ott buli volt, a parton az emberek meg-megálltak ismerős arcok után kutatva. Az utcán egy Lütyő örmester (A Saint Tropez-i csendőr) breakdance-el szórakoztatta az arra járókat, számomra meg pedig az volt vicces, hogy a kikötői vendéglők teraszain minden szék és rajta minden vendég a jachtok felé nézett.
Mi egy pizzázóba tértünk be vacsorázni, szerényen egy Plat de Jourt-kértünk, ami hasonló volt a spanyol Menü del Díához, három-négy főételből és szintén három-négy desszertből lehetett választani, csak itt nem 10, hanem 20 eurót kértek érte. De persze volt 35 és 58 eurós változat is.



Már majdnem éjfél volt, amikor újra autóba ültünk, és folytattuk utunkat hazafelé. Nem terveztünk több megállót, de vasárnap délelőtt mégis letértünk az autópályáról, hogy fürödjünk még egyet a tengerben. Erre a Trieszt melletti Sistiana öblöt szemeltük ki, ahol pár éve már fürödtem egyszer, ugyanígy, szeptember közepén. Akkor barátainkat látogattuk meg egy hétvégén, ők vittek ki az öbölbe, de már valamivel hűvösebb lehetett, mert alig voltak emberek. Most viszont még teljesen főszezon-hangulat volt, a part tömve napozókkal, a víz meleg, a nap pedig égetett.

A frissítő fürdés után sem indultunk még el Budapest felé, Olaszországban mégsem hagyhat ki az ember egy pizzaevést, így, szintén egy barátunk javaslatára felmentünk Trieszt talán legmagasabban fekvő pizzázójába, a Via Bonomea tetején lévő Nuova Mormorazione-ba, és megebédeltünk.



Trieszt után már tényleg nem terveztünk több megállást, eltekintve az időnkénti pihenőktől a benzinkutaknál, de így is újra beesteledett, mire Budapestre értünk. Fél 11-kor toltam be a kerékpárt a kapun.

A 700 kilométeres kerékpártúra, 4000 kilométeres autózás után jó lenne pár nap pihenő, de erre most, úgy tűnik, nem lesz lehetőség. Vár a munka, a kliensek, akiknek ezúton is köszönöm türelmüket. Az elkövetkező napokban apránként feldolgozásra kerülnek majd a fotók, és a videókból is össze kellene vágni egy klippet. A honlapra is tervezünk további cikkeket (összefoglalót az útról, rövid leírásokat a helyekről, ahol jártunk), így időnként továbbra is érdemes lesz ellátogatni a www.vitezkurtosteam.hu-ra.

Köszönjük a figyelmeteket!


U.I. Az utolsó két nap Endomondós GPS track-je bekerült a Dombra fel, völgybe le, illetve a Megérkeztünk cikkekbe!

Cimkék: alvia barcelona gaudi sagrada familia saint tropez sistiana trieszt