Ruse és Giurgiu

Ruse és Giurgiu

2015. május 29. 07:05 | írta: Bálint F Gyula | fotó: a szerző

A mai napon egy város páros között eveztünk el. Ruse egy 163.000 lakosú nagyváros a bolgár oldalon, a parton, Giurgiu jóval kisebb 69.000 lakosú román város, a Duna parton viszont csak a kikötője van, a települést nem is láttuk.

Ma sikerült rekord későn, negyed tizenkettőkor kajakba szállni. Talán van bennünk egy „úgyis meglesz” érzés, és valóban, estig sikerült is leevezni a tervezett 75 kilométert. Közrejátszik az is, hogy a GMT+2 időzóna nyugati részén vagyunk, így majdnem egy órával később sötétedik, mint például Budapeten. Ennek ellenére össze kell kapnunk magunkat, mert az késő délutáni evezés már nem annyira kellemes, jellemzőbb a megerősödő szél, mint délelőtt. A hőmérséklet is csökken, így a táborhelyre érkezés után a zuhanyzás sem annyira kellemes. Pont ezen gondolkodtam, miközben ma Ruse és Giurgiu között eveztünk a szeles Dunán, a tárborhelyen aztán összeraktam egy fűtött zuhanyfülkét:



Na de térjünk vissza a nap elejére (közepére). Reggel utánanéztünk, hogy a tegnap megpillantott, és Sztoji és a táborhely megtalálásában támpontot nyújtó torony egy orosz emlékmű. Kiderült az is, hogy mellette egy kiterjedt római katonai tábor romja. Indulás előtt vetettünk még egy pillantást a toronyra és Svisthov tömbházaira, majd beszálltunk a kajakba.





Szél ugyan nem volt, mégis jó tempóban haladtunk, segített a Duna sodrása. Pietrisu környékére beszéltük meg az első pihenőt és találkozót Sztojival, de sajnos nem tudta megközelíteni a folyót. Nem is találkoztunk vele estig, ugyanis Sloboziánál sem sikerült, Giurgiunál ugyan lejött a kikötőhöz, de mi a bolgár oldalon eveztünk, és mire észrevett, már túlhaladtunk rajta.



Miután a parton nem nagyon láttunk jó kikötési pontot újra egy homokzátonyt választottunk a pihenőre. A felső részén kötöttünk ki a sekély vízben, majd kihúztuk a kajakot a homokba. Kicsit beljebb sétáltam a homokon, ami nem nyerte el a sirályok tetszését, hangosan sápítozva repkedtek felettem.



A pihenő után nem sokkal a távolban megpillantottuk Ruse TV tornyát. A város előtt még három sziget mellett kellett eleveznünk. Az elsőnél nem a hajózási útvonalat választottuk, jobbról kerültük a szigetet, így érdekes, a víz által alámosott sziklafalakat láthattunk, valamint egy irdatlan épületegyüttest a domb tetején, amiről nem tudtuk eldönteni, mi az, csak az látszott, hogy nincs túl jó állapotban. A sok lámpaoszlop és a masszív épülettömbök miatt börtönre tippeltünk, ám a fotókat letöltve és közelebbről szemügyre véve kiderült, hogy valószínűleg használaton kívüli, omladozó tartályokat láttunk.





Ruse egy 163.000 lakosú nagyváros, ennek megfelelően terül el a Duna mellett. Sajnos a part nagy részén ipari létesítmények vannak, a város maga inkább felkúszott a közeli dombokra, illetve egy viszonylag rövid szakaszon vannak lakóépületek és park szerűség a víz mellett. A kikötőben turistahajók álltak, többek között a Budapesten is gyakran látható Arosa társaság egyik hajója.



Át szerettünk volna evezni a valamivel lejjebb lévő Giurgiu kikötőjéhez (pedig nem is tudtuk, hogy Sztoji ott vár), de egy manőverező tolóhajó ezt nem tette lehetővé, maradnunk kellett a jobb part közelébe. Amikor visszafordult egy lehorgonyzott uszály mögé, már túlhaladtuk a kikötőt. Mivel már jó ideje eveztünk, a Giurgiu-Ruse híd lábánál kinéztünk egy homokos partszakaszt, és kikötöttünk. Nem időztünk sokat, mert már kezdett hűvös lenni. Újra kajakba szálltunk, áteveztünk a híd alatt, egy kicsit küzdöttük a híd lába által keltett örvényekkel, majd eveztünk tovább. Még mintegy 10 kilométer volt hátra a táborhelyig. Egy Gostinu nevű településre küldtük Sztojit, aki egy szép homokos parton felhúzott sátorral vért minket. Ezúttal nem voltunk egyedül, ez egy népszerű hely a horgászok körében, 5-6 sátor is állt a partszakaszon. Itt alszunk, holnap pedig igyekszünk korábban indulni.

Útvonal adatok az Endomondon:
http://app.endomondo.com/workouts/531343105/188839

Cimkék: arosa giurgiu kikötő ruse