A Vitéz Kürtős Team folytatta a felkészülést az őszi útra. Ezúttal egy könnyed túrát terveztünk, amelyre elkísért névadó szponzorunk pár munkatársa is.
Tavaly több kerékpáros túránknak is célpontja volt Visegrád, de eddig mindig a hegyen keresztül jutottunk oda, egyszer Szentendréről a Pap-réten keresztül, egyszer pedig Pilisvörösvárról indulva, útba ejtve a Prédikálószéket. A kiindulási pont ezúttal is Szentendre volt (oda HÉV-vel jutottunk el) és most úgy döntöttük, hogy a Duna-parton maradunk.
Szentendrén, a HÉV-megállóból kissé nehézkes kijutni a kerékpár útra, de persze az is lehet, hogy mi indultunk rossz irányba, Budapest felé, hogy a buszpályaudvar melletti kereszteződésnél ráfordulhassunk a Duna korzóra. Innen egészen a leányfalusi strand végéig tart a kerékpárút, néha jobb, néha rosszabb minőségben, néha a fák között a Duna parton haladva, hangulatos ki hidacskákon keresztül, néha pedig a 11-es út melletti járdán, a gyalogosokkal megosztva a járdát.
Leányfalutól Tahitótfalu végéig, pontosabban a Díszfaiskola végéig a 11-es főúton lehet haladni. A forgalom elég nagy, néha a fák miatt az út is beszűkül, így itt célszerű jobban odafigyelni. Tahitótfalutól egy új, széles kerékpárút halad a főúttól pár méterre, Dunabogdányig, ahol újból lekanyarodik a Duna-partra és a házak mögött halad egészen a Siesta Café-ig, ahol állítólag a Dunakanyar legjobb pisztrángjait készítik. Innen újra a 11-es úton kell tovább menni.
Az persze túl egyszerű lett volna, hogy szépen bepedálozunk Visegrádra a városkapun keresztül, sík terepen, ezért az utolsó kilométerekre egy kis nehezítést iktattunk a programba, a Panoráma-úton felmentünk a nyári bobpályához. Itt ereszkedett egyet a társaság, majd pótolta a folyadék és kalóriaveszteséget.
A hosszúra nyúlt szünet után, immár lefelé haladtunk. A Fellegvártól nem messze egy parkoló található, padokkal, innen gyönyörű kilátás nyílik a Visegrádra és a Dunakanyarra, így kiváló hely fényképeket készíteni.
A Panoráma-út a egyenesen a rév kikötőhöz vezet. A hazautat vonattal terveztük, de mivel arra Nagymaroson lehet felszállni, át kellett oda hajózni. A rév éppen kikötött, a visszaútra pedig majd' egy órát kellett várni. A várakozás alatt kellőképpen megéhezett mindenki, így többnyire nem volt gond a Maros étteremben megrendelt halak és egyéb étkek elfogyasztásával.
A vonat pontosan érkezett, és a tíz kerékpár kényelmesen elfért a nekik fenntartott kocsiban. A Nyugati pályaudvarra érkeztünk, de ez még nem jelentette az út végét, hiszen a bérelt kerékpárokat vissza kellett vinni Óbudára. A budapesti forgalom tartogatott még egy-két meglepetést a kis csapat számára, de végül egy-két karcolástól eltekintve mindenki szerencsésen hazaért a megközelítőleg 40 kilométer pedálozás után.
Cimkék: dunakanyar kerékpár nagymaros szentendre visegrád
