A homokozó

A homokozó

2012. március 17. 01:08 | írta: Bálint F Gyula | fotó: a szerző

A Douzban eltöltött éjszaka után kedd délelőtt kellett elindulnunk Ksar Ghilan felé. Nem kellett sietnünk, ugyanis mi még mindig az aszfalton maradtunk. A többiekre egy nehéz nap várt. A verseny kategória meg kellett kerülje a Kebili Nemzeti Parkot, a négykerekes túrázók pedig egy Dakar útvonalon közelítették meg az oázist.



Reggel felfújtuk a maradék, Fitnesz Factory által felajánlott labdákat. Párat egy nappal korábban már odaadtunk a Chebikában gyerkőcöknek.



Miután elhagytuk a szállodát, a központba mentünk. Vizet, kenyeret kellett vennünk a sivatagi napokra. A város végén megtankoltunk és a két 20 literes kannát is megtöltöttük. Délen ugyanis már csak jóval drágábban lehet üzemagyagot venni. Ez a jóval drágább az otthoni árakat jelenti, mert egyébként 200 Forint körüli a 95-ös nafta ára.





Ksar Ghilanig eseménytelen volt az út, mindössze 147 kilométer, végig aszfalton. Egyszer álltunk meg, amikor felfedeztünk pár elhagyott autóroncsot ez homokfogó fal tövében, köztük egy Renault 12-est is.



Két óra körül érkeztünk meg az oázisba, ahol a Campement Biben sátraiban volt a szállásunk, két éjszakára. Körülnéztünk, ebédeltünk, majd kimentünk az oázis szélére, oda, ahova a többiek kellett érkezzenek. Gáspár bérelt egy quad-ot és egy guide-al bementek egy órára a dűnék közé.

Még sötétedés előtt befutott az első autó, Borsáék az 02-es rajtszámú autóval. Röviddel utánuk érkezett a Palica Team is, a bérelt Mazdával. Ők azok, akiknek elszakadt a vezérműszíja. Otthonról UPS-el érkezik az új alkatrész, addig is ezzel a bérelt autóval teljesítik a távot.



Lassan lement a nap, a többiekről még semmi hír. Aztán feltűnt egy dűnék között bukdácsoló lámpa. A két befutott csapat elment a kempingbe, mi úgy döntöttünk, hogy megvárjuk a harmadikat. A fény hosszabb időre eltűnt, aztán egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy valaki SOS fényjeleket ad le abból az irányból. A rádión nem válaszoltak, mint később kiderült, az autó egy völgyben volt, a csapattagok pedig felmásztak egy dűnére villogni. Visszavillogtunk nekik, majd átmentünk az oázis másik végében lévő kempingbe megkérdezni Borsa Mikit van-e kedve menteni.



Az Afrikaland Team versenyzője jött, áttettük a két homoklapátot, Gáspár beült mellé és nekivágtak a dűnéknek. Én maradtam a Daciával irányítótornyot játszani. Közben kiderült, hogy a 6-os csapat akadt el. Tájékoztattam őket, hogy várjanak türelemmel, bement egy autó értük. Sok köszönet azonban nem volt benne, valamivel később hívtak, hogy Miki és Gáspár is elakadt. Egy dűne teteén megbillentek, majd miután óvatosan kimásztak az autóból a csapattársam a küszöbön állva próbálta súlyával stabilizálni az autót.



Újabb fény tűnt fel, majd nem sokkal később megjött az 1-es csapat. Elmondtam nekik a kialakult helyzetet. Elmentek a kempingbe, hogy pakolják ki az autót, hogy könnyebbek legyenek a mentéshez. Időközben befutott a 3-as és a 32-es csapat is. Ők azonnal visszafordultak a dűnék közé. Mire az egyes visszatért a kempingből, mondtam, hogy már két autó bement menteni, de ők is nekivágtak a sötétségnek. Közben az elakadt autókhoz odament egy helyi ember, és kisegítette őket a szorult helyzetből, még mielőtt a három mentő autó odaért volna. Így végül mindenki elindulhatott a táborhelyhez.



Szerda délelőtt úgy döntöttünk, hogy megnézzük hogyan viselkedik az autó a dűnék között. Az oázis belső útjain már mászkáltunk a homokban, de a dűnék közé még nem mentünk. Ezt erre a napra hagytuk, hiszen itt lesz időnk kiásni magunkat, ha elakadnánk. Erre a napra Kőváry Barnától kölcsön kaptunk egy GoPro kamerát, így az egész akció különböző kameraállásokból rögzítve lett. És természetesen nem csak a GoPro-val, hanem az Eolex Productions Canonjával is.



Az oázis háta mögötti dűnék között kanyarogtunk, egyre bátrabban, hiszen úgy tűnt, hogy a megfelelő nyomvonal megválasztásával át lehet jutni a dűnéken. Addig-addig kanyarogtunk, míg ki nem értünk az oázis szélére. És ha már ilyen jól ment a dolog Gáspár javasolta, hogy menjünk el a közeli erődig. Ez az mellett az útvonal mellett található, amely Douzból vezet Ksar Ghilanba, nagyjából 3,5 km-re az oázistól. Nekivágtunk és nem sokkal később már az erőd romjain ettük a kürtőskalácsot.



A dűnézéssel, az erőd körüli fotózással el is ment az idő, így visszamentünk az oázisba enni. Utána Gáspár megint quadozott egyet majd visszamentünk a kempingbe.

Ksar Ghilane észeki részén van pár étterem, souvenires bolt. Mindez egy melegvizes természetes medence mellett. Azt a fürdést, amit az előző szálláshelyeken nem tudtam megejteni, itt bepótoltam, több Saharunos indulóval együtt mentateát ittunk a közepén mintegy másfél méter mély tócsában.

Cimkék: douz kebili ksar ghilane oázis