Túl a kétezrediken

Túl a kétezrediken

2015. május 24. 22:31 | írta: Bálint F Gyula | fotó: VKT

Ma elhaladtunk a 860-as folyamkilométert jelző tábla mellett, így már 2000 felett járunk. Közeledünk a tengerhez, de van még mit menni.

Általában fél hétkor szoktunk ébredni a túráinkon, de most Gáspár és Sztoji megbeszélték, hogy az első pár napban ez legyen hét óra. Ekkor csörgött tehát az ébresztő, de odakint eléggé esett az eső, így még aludtunk egy keveset. Gáspár fél nyolckor mászott ki a sátorból. A nap kisütött, az esti eső elől elrejtett ruhák tovább száradtak. Megreggeliztünk, és már a beöltözésnél tartottunk, amikor újra megjelent a határőrség autója. Ezúttal négyen jöttek, köztük valami főnökféle. Ő is felírta az adatainkat, de ez inkább csak formaság volt, hisz elmondta, hogy kollégái jelezték neki, hogy itt vagyunk, de kijött, mert ő is kíváncsi volt ránk. Viccesek ezek a határőrök, de végül is ez a dolguk, hogy ellenőrizzék, ha valaki partra ér ezen a szakaszon. Nem ők voltak az egyetlenek ma sem, ezúttal újdonságként a vízen jöttek oda mellénk motorcsónakkal, és érdeklődtek irántunk és utunk iránt. Nekik még iratok sem kellettek. Jól elbeszélgettünk, majd jó utat kívánva kézfogással köszönt el a határőr.
Ekkor már magunk mögött hagytuk Szerbiát, a jobb parton már Bulgária mellett haladtunk. Mivel Európai Uniós országról van szó, valószínűleg lazább a határőrizet, ennek tudtuk be azt is, hogy a második pihenőnknél nem jelentek meg, annak ellenére, hogy mintegy 4-5 kilométerrel feljebb láttunk egy fehér Logant kikandikálni a fák közül.



Miután a határőrök elmentek, feldobtuk a kajakot az autó tetejére, és átmentünk a gát alatti részre. A kavicsos parton vízre tettük a hajót és örömmel tapasztaltuk, hogy jó erős a sodrása a Dunának. Örömünk nem tartott sokáig, mert ahogy haladtunk lefelé a sziget mellett, úgy csökkent a sebesség, a vége felé már állóvíz jellege lett. Mielőtt visszatértünk volna a főágba, áthaladtunk a Vaskapu 2 vízerőműhöz vezető híd alatt. Balról egy csatorna csatlakozott be, itt az erőműtől külön is kialakítottak zsilipeket. Nem sokkal lejjebb újra a főágba eveztük tovább, azután, hogy készült pár kép a vízerőműről.



Amikor reggel elváltunk Sztojitól, Pristol falut beszéltük meg találkozási pontnak. Később esett le nekem, hogy a mai távot is háromba osztottam, így a szokásosnál hosszabb szakaszokat kellett teljesítenünk, az első majdnem harminc kilométer lett. A parton nem messze tőlünk pár tehén legelt, egy pedig a Dunában hűsölt. Meg tudtuk érteni, hiszen hétágra sütött a nap. Előkerültek a napelemeink is, az enyémmel a GoPro távirányítóját töltöttük, Gáspár a telefonját dugta rá.





A Duna ezen a szakaszán olyan sok látnivaló nincs. A víz löszös területen vágott utat magának, a kanyarok külső ívén elég erős az erózió. Ez végül magyarázattal szolgál arra, hogy miért nem a partra, hanem távolabb, esetleg a löszfal tetején épültek a települések. Van, ahol telepített erdőkkel próbálják kivédeni, hogy beomoljon a part, de ez nem mindenhol sikerül. Az alábbi képen is látható, hogy az első, vagy első pár fasor már kidőlt, kimosta alóla a homokot a folyó.



Késő délutánra megint megérkeztek a felhők. Zivatar készülődött, úgy tűnt, hogy Calafatnál már esik is. A város előtt ugyanis 180 fokban visszafordul a Duna, így nagyjából be tudtuk lőni, hogy hol van az esti célunk. Ezt a kanyart nem akartuk külső íven venni, ezért a virtuális román-bolgár határvonalat átlépve a bolgár part közelében eveztünk. Amikor feltűnt a távolban a calafati híd, megérkezett egy erős szembe szél is, amely alaposan felkorbácsolta a vizet. Ezekkel a hullámokkal küzdöttünk jó darabig, mígnem egy sziget leárnyékolta a szelet. Persze előbb-utóbb a sziget is véget ért, mint ahogy a mai evezés is. A calafati dunaparti strand-szerűség fövenyes partján kötöttünk ki. Sztoji is befutott a Tiguánnal, és alighogy eldöntöttük, hol legyen a sátor, elkezdett esni. Rohamtempóban raktuk össze a sátrat, illetve feszítettük ki a ponyvát, ami alatt aztán a Bake'n'Roll grillrácsán sült finomságokat ettünk.

Az eső tovább esik, még most is, amikor írom ezeket a sorokat. Most úgy érzem, reggel hiányában leszünk a száraz ruhának

Cimkék: calafat duna 2860 határőr vaskapu 2