Szombaton rekord távot, 87 kilométert evezett Gáspár és Peti, ezt követően pedig a Fruska Gora nemzeti parkban töltöttük az éjszakát.
Mire reggel kikászálódtunk a Vukovári Evezős Klub udvarán felhúzott sátorból, elkezdtek szállingózni az evezősök is edzésre. Fiatal lányok és fiúk hordták ki az evezős hajókat a csónakházból, vízre tették és eleveztek. Mi is összecsomagoltunk, megreggeliztünk, levittük a kajakot a stégre, Gáspárék pedig elindultak, hogy újra megtegyék azt a 3-4 kilométeres utat, amin pénteken már végigeveztek. A napi cél Újvidék volt, mintegy 76 kilométerrel lejjebb.
Indulás Vukovárból
Az első pihenőjük Sarengradnál volt, itt egy árnyékos parknál vártam őket. Érdekes ez a Vukovár utáni rész, az út magasan a Duna felett halad, ezeket a lösz magaslatokat aztán időnként egy-egy patak töri meg, amely mellé falvak épültek. A löszfalak között kanyargó úton kell lemenni a Duna szintjére, majd utána rögtön ki is vezet az út a kis völgyből a tetőre.
Dunacsébnél találkoztunk legközelebb. Nekem vissza kellett mennem Szerbiába, ezt a Palánkai hídon tettem meg. A kilépés Horvátországból gyorsan lezajlott, ám a szerb oldalon valamiért nagy sor alakult ki, így csak háromnegyed óra alatt jutottam be az országba. A már említett Dunacsébnél találtam egy lejárót a Dunához, egy csárda is volt ott, illetve egy sóderes part ahol páran napoztak, fürödtek. A rádiónk megint megtelt vízzel (az IP8-as védelemmel valami gond lehet), így Gáspárék kicst későn vették észre a parton álló autót. A túlpart közelében eveztek, felém fordították a kajak orrát és athúztak egy közelgő uszály előtt. A végén már megint az árral szembe kellett evezzenek, hogy a kamera előtt kössenek ki.
Bár a távolban besötétült az ég, sőt dörgéseket is hallottunk, itt még meleg volt, úgy hogy a fiúk úsztak egyet a Dunában. Közben odajött hozzánk egy bácsi, miután elolvasta az autón lévő feliratot, és magyarul szólt hozzánk. Helyi lakos volt, mesélt keveset a régi időkről, amikor még lehetett inni a Duna vizéből, valamint volt munka bőven a környéken. Kicsit törte már a nyelvet, de a legfurcsább mégis az volt, hogy amikor mondtuk neki, hogy Erdélyből vagyunk, megkérdezte, hogy az hol van.
A fürdés után az érkező zápor is lehűtötte kissé Gáspárékat, épp indultak, amikor nagy cseppekkel megérkezett az eső. Szerencsére csak a front szélét kaptuk el, pár perc után tovább is vonult, és újra kisütött a nap. Én Újvidékre tartottam, kempinget keresni, és bevásárolni. Ez utóbbi sikerült, a kempinggel viszont gondok akadtak, ugyanis a legközelebbit, Karlóca mellett, a Fruska Gora nemzeti parkban találtam. Gáspárék időközben megérkeztek Újvidékre. Elhaladtak a városi beach előtt, ahol tömegek napoztak és fürdőztek, áteveztek a lebombázott híd lábai megmaradt lábai között, illetve a többi híd alatt, és kikötöttek a péterváradi oldalon. Itt elmondtam nekik a kempinget, rájuk bízva, hogy kivesszük-e itt a hajót, majd vasárnap ide visszahozzuk, vagy hozzáadnak még tizenegy kilométert a szombati távhoz. Az utóbbit választották.
Mi is rajta vagyunk a képen 4.
Karlócáig egy széles ingoványos sáv húzódik a Duna mellett, itt meg sem próbáltam közelíteni, egyenesen az új napi célig mentem. Egy szálloda, illetve motorcsónak stégek voltak a parton, ezt megadtam, mint referenciák a hajós csapatnak, majd felmentem a mintegy négy kilométerre lévő kempinghez. Öko kempingként hirdetik, a nemzeti park területén található, körbekerített telek. A porta ablakán egy papíron kérik a vándorokat, hogy fáradjanak be, és a megadott számon hívják az üzemeltetőt. Én ezt most mellőztem, megállapítottam, hogy a kemping üzemel, és mentem is vissza a partra, ahova nem sokkal később Gáspárék is megérkeztek. Fáradtak voltak, de örvendtek, hogy túl vannak ezen a távon, hiszen ha nem szombaton, akkor vasárnap kellett volna ezt leevezni, ennyi lett volna ugyanis a Újvidék - Belgrád táv.
Budapest óta nem láttunk ekkora személyhajót
Felpakoltuk a kajakot az autó tetejére, a fiúk száraz ruhát vettek magukra, és visszamentünk a kempingbe. Karlócán nagy élet volt, a dunacsébi bácsitól tudtuk, hogy ünnepnap volt. A település főterén, az utcákon nyüzsögtek az emberek. Érdekes hely, nagyon szűkek az utcák, keskenyek az utak, viszont nagyon sok szép ház van, hangulatos az egész.
Budapesti indulásunk óta először került elő a Bake'n'Roll sütö, igaz nem kürtöskalácsot sütöttünk rajta, hanem a helyi specialitást, a csevapot. Kényelmesen ettünk, egy pad mellé húztuk ugyanis fel a sátrunkat, fenyőfák alá. A hely jellegéből adódóan az eddigieknél hűvösebb éjszakára számítottunk. Ez be is jött, de fázni nem fáztunk, csak reggel kicsit nehezebben akaródzott mindenkinek kimászni a sátorból. A nap hamar besütött a völgybe, gyorsan felmelegítve mindent, és megszárítva a sátrat. Megreggeliztünk, és ahhoz képest, hogy nem a víz mellett táboroztunk, háromnegyed tízkor már vízen volt a kajak.
A mai napon számos sziget, holtág színezte a kajakból látható tájat, és nem utolsó sorban megérkezett a Tisza is Zalánkaménnél. A torkolat felett mintegy három kilométerre kötöttek ki először Gáspárék. Egy kis sziget mögé kellett bejönniük, hogy olyan helyen érjenek partot, amit én is meg tudok közelíteni autóval. Ez egy fás rész volt, a parton pedig számos halászcsónak ringatózott. A háttérben, a sziget csücskén hattyúk úszkáltak, szóval egy igazán kellemes, árnyékos helyet találtunk a pihenéshez.
Sajnos túl sokat nem lehetett azonban itt időzni, hiszen Belgrád még odébb volt. Nem annyira, mint ahogy reggel terveztük, ugyanis kiderült, hogy a kemping Belgrád előtt, Zimonyban van, ez pedig azt jelentette, hogy nem 75, csak 65 kilométert kell vasárnap evezni. Ez annyira feldobta a fiúkat, hogy újabb pihenő nélkül evezték le a hátra lévő 38 kilométert, és fél hat körül meg is érkeztek a kemping melletti kavicsbányához, ahol ki tudtuk venni a hajót a vízből.
Petinek ez volt az utolsó napja, holnaptól én ülök vissza a kajakba. Elégedetten nyilatkozott az elmúlt három napról. Kissé elfáradt, és elmondta, hogy hasonlóan másokhoz, ő is könnyebbnek gondolta az evezést lefelé a Dunán, mint amilyen az valójában. Estére aztán megérkezett Budapestről Tünde is, ő lesz a kísérőnk a következő napokban, Peti pedig még ma este hazavezet Budapestre a Kürtőskalács Fesztivál matricás Minivel.
Cimkék: bake'n'roll duna2860 kajak karlóca szerbia Újvidék
