Erőműtől erőműig

Erőműtől erőműig

2014. június 8. 20:09 | írta: Bálint F Gyula | fotó: a szerző, Mihálydeák Antal

Günzburg után is folytatódott az erőmű lánc, és ma kipróbáltunk egy zsilipet is.

A Legoland kemping nem a Duna mellett van, így tegnap megint fel kellett kössük a kajakot az autóra, reggel pedig visszavinni a folyó mellé. Fél tíz körül tudtunk vízre szállni.


Atomerőmű a vízről


Atomerőmű az útról

Nem sok látnivaló jutott erre a napra. A Duna fák között folyik, a települések távol. 7-8 kilométerenként van egy-egy erőmű, a mai napra hét darab jutott. Elhaladtunk egy atomerőmű mellett is, Grundremmingennél. A vízierőművek ezen a szakaszon mind egyformák, még az átpakolást segítő lépcsők, rámpák kiképzése is. Viszonylag sokat kell vinni a hajót a parton, de még így is gyorsabb, mint a zsilipet használni. Schwenningennél próbáltuk ki, milyen az, ha a gépi erőt vesszük igénybe a hat-hét méteres szintkülönbség leküzdésére. Ehhez az is kellett, hogy Antalék ott legyenek a zsilipnél, hiszen valakinek kezelnie kell a rendszert. Ez viszonylag egyszerű, egy kart kell az iránynak (völgymenet vagy hegymenet) megfelelő állásba tolni, majd egy gombot nyomva tartva zárni majd nyitni a zsilipkaput.


Várjuk, hogy folyjon ki a víz a zsilipkamrából


Ilyen egy vízierőmű lentről

Szerencsénkre feltöltött állapotban találtuk a zsilipet, így beevezhettünk. Antal bezárta mögöttünk a zsilipkaput, a vízszint pedig csökkenni kezdett. Maga a zsilip nem túl nagy, nagyjából három méter széles és 10-12 méter hosszú hajók férhetnek be. Ahogy csökkent a vízszint, úgy kerültünk egyre mélyebbre egy beton ketrecben, és úgy lett egyre jobb akusztikája a helynek. A víz kieresztése meglehetősen lassan történt, a kajakban ülve rájöttünk, hogy nem jó ez nekünk. Gyorsabb, ha átemeljük a kajakot, a szünetet kihasználva lehet enni, pisilni, és a lábaink is megmozdulnak. A következő erőműnél éreztük ezt csak igazán, mikor 14-15 kilométer után alig tudtunk kiszállni a kajakból.


Mélyre süllyedtünk

Schwenningen után Donauwörth következett. Balról egy újabb mellékfolyó, a Wörnitz ömlik a Dunába. Közvetlenül az összefolyás után van egy híd, ami előtt táblák zátonyokra figyelmeztetik a hajósokat. A híd alatt jó nagy sziklák törik meg a víz haladását, a kajakunk is átcsúszott egyen, miközben több mellett elsuhantunk az örvénylő, hullámzó vízben, amely ide-oda dobálta a hajót. Ijesztő volt.


Dilligeni házak

Ezen a szakaszon kicsit felgyorsult a Duna, jobban haladtunk. A nap elején egyébként kitaláltunk egy tervet, amivel folyamatosan haladhatunk. Mivel itt kétszáz méterenként kilométer táblák vannak a folyó mellett, az egyik táblánál egyikünk pihen 20 evezőcsapásnyit (ez kb 15 másodperc), míg a másik evez. Utána mindketten evezünk a következő tábláig, majd a másik pihen. Ezzel a módszerrel folyamatosan, jó tempóban tudtunk haladni két erőmű között. Amikor épp nem látunk táblát, 20-60 evezőcsapás ritmusban váltunk. Nagyjából 80 evezőcsapás kell ugyanis a kétszáz méterhez állóvízben. Ezzel jól érzékeljük, azt is, ha felgyorsul a folyó, hiszen, ha már hetven, esetleg 60 után elérünk a következő tábláig, akkor a Duna is segített a haladásban.


Donauwörth központja


Donauwörthi házak


Ez sem rossz

Donauwört után nem talált kempinget az előörs. Kinézett viszont egy magán birtokot a Duna mellett, egy öböl mellett, megkérdezték és a tulajdonosok megengedték, hogy a szépen lenyírt füvön verjünk tábort. Lechsendben éjszakáztunk.

Cimkék: dillingen donauwörth duna2860 erőmű kajak