Nagyon sok mindent nem árulhatunk még el róla, hiszen a megvalósítása ezúttal nem csak rajtunk múlik. De annyit elmondunk, hogy a Duna Deltához kapcsolódik, és azt is megmutatjuk, hogy milyen a Delta most, télen.
Mihálydeák Antallal, akit a Kürtőskalács Fesztivál óta tiszteletbeli Vitéz Kürtős Team tagnak fogadtunk, január hatodikán hajnalban indultunk útnak Székelykeresztúrról, hogy kicsit körülnézzünk C.A.Rosetti községben és a környező falvakban.
Galacnál kompoztunk egyet a Dunán, majd Tulceán hagytuk az autót és hajóval mentünk tovább. Három és fél órás hajóút után, már sötétben értünk Peripravára. Bár eredetileg itt terveztünk megszállni, a hajón megkérdeztünk valakiket a szállás lehetőségekről, illetve arról, hogyan juthatunk el C.A.Rosettibe. A válaszok kiábrándítóak voltak: sötétben, az erdőn keresztül esélyünk sincs eljutni a 14 kilométerre lévő községbe, a panziók pedig télen zárva vannak, hiszen ki az az őrült, aki télen megy a Deltába?
De rögtön jött a segítség is, ők Rosettibe tartanak, jön egy autó értük, ha van kedvünk velük mehetünk. Megköszöntük, csatlakoztunk.
Miközben a Letea-erdőn keresztül döcögtünk a homokos úton, végigtelefonálták a panziókat, szállásadókat, de senkinél nem voltak befűtve a szobák, nem fogadtak vendégeket. Menet közben az is kiderült, hogy a polgármester férje jött az autóval, és mivel amúgy is a polgármesterrel szerettünk volna találkozni, végül ők szállásoltak el.
Külön pikantériája az ügynek, hogy a régi ortodox naptár szerint, amit ezen a környéken a többség még követ, pont Karácsony estére pottyantunk oda (ma, január 14-én van újév első napja). Kaptunk vacsorát, befűtöttek egy vendégszobát, egyszóval megúsztuk, hogy valahol a szabadban éjszakázzunk.
Miután másnap reggel megbeszéltük a polgármesterrel, amit szerettünk volna, hátunkra vettük a hátizsákokat, és elindultunk. Tettünk egy kis kört Leteában, majd átsétáltunk a községbe, onnan pedig tovább Sfiştofcába. Fotóztunk, íme:
Sok az elhagyott ház
Nagyon sokan elköltöztek
Az elhagyott házak előbb-utóbb összedőlnek
Sfiştofcában már nincsenek gyerekek
... lassan lakók sem
A nád gyakori építőanyag
Hihetetlenül zöld fű egy udvaron
Itt laknak, és a modern technika is betört
Lyukas csónak egy csatorna mellett
Az ARO is az enyészeté lesz
... az 1100-as Dacia is
... a tehetősebbek udvarán hajó rozsdásodik
Egy jókora vándorbokorral a fejemen
Akad belőlük elég
Vannak pulykák...
... és macskák
... és bikák
... és kutyák
... és szép, hosszúszőrű, barna tehenek
... és lovak
... és madarak
Vannak még vadlovak, sokan, és vannak sakálok is. Egyet láttunk, miközben Peripravából Leteába tartottunk este az erdőben, de állítólag nagyon elszaporodtak.
Egy utca Sfiştofcában
Műanyag ráccsal próbálják a homokban helyben tartani a murvát
Nyomvonalak Letea és C.A.Rosetti között
Az út C.A.Rosetti és Sfiştofca között
Fehér-nyárfa erdő az út mellett
Az este már Sulinában ért, ahova egy Ghiocel keresztnevű pasi (ghiocel = hóvirág) vitt el egy szakadt Transporterrel. Itt is panzió után érdeklődtünk egy helyi lakóstól, aki viszont magánszállást javasolt. Fogadtak is minket és nevetséges 2800 Forintért kaptunk szobát és vacsorát is (ketten). Korán kellett kelnünk, 7-kor indult vissza a hajó Tulceára, ahol újra autóba ültünk, és ezúttal Brăila-i kompozással Buzău érintésével tértünk haza Székelykeresztúrra.
Az út kalandos volt, de hasznos, céljáról pedig a közeljövőben tudunk többet mondani.
Cimkék: c.a.rosetti duna delta letea sfiştofca sulina télen
