Otthoniak mindenhol

Otthoniak mindenhol

2013. június 12. 10:36 | írta: Bálint F Gyula

Kedden reggel átvettük a négy robogót a Calvi kikötőjében található kölcsönzőből és megkezdtük a túránkat.

Észak felé indultunk, egy ideig visszafelé haladtunk azon az úton, amelyen tegnap Calviba érkeztünk. A motorok jól mennek, erősnek is tűntek, amíg el nem indultunk a Novella felé vezető emelkedőn. Na de erről majd később.


Megvannak a robogók

L'ile Rousse volt a mai első célpontunk, de előtte még beugrottunk Aregno-Plage-ra, megnézni, hogy milyen a tenger hőmérséklete. Nem túl meleg, de már fürödnek benne. Valószínűleg mi is fogunk, ám erre ma még nem került sor. L'ile Rousse-ban kimentünk a szigetre, amelyről település a nevét kapta. Igazából nem egy sziget, inkább egy félsziget, hiszen úton ki lehet menni rá. De az sem elképzelhetetlen, hogy nem az a földnyelv neve vörös sziget, amelyiken az pharosz áll, hanem a mellette lévő szikla, ahol egy csónakról búvárok ugráltak a vízbe. Ez esetben valóban szigetről beszélhetünk.


Egy bástya a vörös szigeten


Növény a sziklán

Imi egy ismerőse itt dolgozik L'ile Rousse-ban, de elindulásunk előtt nem volt idő pontosan egyeztetni, hogy hol is. A szerencsés véletlennek köszönhetően Andrea pont akkor szolgált fel a Via del Mare teraszán, amikor visszafelé jöttünk a világítótoronytól, és Imi észrevette. Mivel amúgy is fagylatot szerettünk volna enni, itt tettük. És megbeszéltük, hogy a szombat estét is itt töltjük, L'ile Rousse-ban (az eredeti terv az volt, hogy miután este 6-kor leadtuk a robogót, visszamegyünk Bastiába).


Novella felülről


Vasúti viadukt

L'ile Rousse-t elhagyva bevetettük magunkat a dombok közé. Egy ideig a főúton haladtunk, majd letértünk Novella felé. Az út felfelé kúszott a hegyoldalban, néhol olyan meredeken, hogy a 125-ös motor ereje is elfogyott alattam: nyélgázon is visszaesett 50 km/h-ra a sebességem. A többiek ezt nem tapasztalták, de azt hozzá kell tenni, hogy én vagyok a társaságban a legsúlyosabb. Ezen a részen. Novellát elhagyva tovább emelkedett az út, majd keresztezte a vasútvonalat, amely itt valóban festői helyeken halad.


Csoportkép

A kis kitérő után visszakanyarodtunk a főútra és meg sem álltunk a sziget régi fővárosáig, Corte-ig. A várost egy citadella koronázza meg, nem messze tőle van egy kilátó pont, ahonnan rá lehet látni a városra és a citadella is fényképezhető. A város hemzsegett a turistáktól, nem úgy, mint a kis települések, ahol így szieszta-időben áthaladtunk, és egy emberrel sem találkoztunk.


A Citadella


Templomtorony Corte-ban


Macska, amelyik minden turistával megpróbálta megsimogattatni magát

Corte-ban bevásároltunk, tankoltunk, majd Calacuccia és Lozzi felé vettük az irányt. Castriliánál egy völgybe jutottunk, ahol egy tipikus Korzika Rally úton értük el a Monte Cintu kempinget. A recepciónál bejelentkeztünk, a magyar személyimet látva a recepciós férfi mondta, hogy ő a szomszédból van, Romániából. Volt nagy öröm, amikor kiderült, hogy mi is. Elő is került a bor, körbejártuk a kempinget, megmutatta, hogy melyik a Monte Cintu, sőt a kemping Corzikai tulajától is megkaptunk egy turistatérképet holnapra. De rossz hírrel is szolgált, azt mondja, hogy nem tud róla, hogy idén valaki feljutott volna a csúcsra. Pár napja valaki pár tíz méterrel a csúcs alól fordult vissza. Rendkívül hideg és csapadékos tavasz volt, és a hó még nem olvadt el.


Nem a Monte Cinto

Nem kérdés, reggel nyolckor elindulunk felfelé, lássuk mi meddig jutunk. Sztoji és Tünde maradnak a kempingben, Gáspár, Imi és én nekivágunk a hegynek. Az idő jónak ígérkezik, de ha valóban havas a csúcsra vezető út, akkor mi is kénytelenek leszünk visszafordulni.

Cimkék: