Szomorú május

2013. május 23. 21:00 | írta: VKT | fotó: Fazekas Miklós

Megrendülve olvassuk a híreket, hogy a sikeres csúcstámadást követően Erőss Zsolt és Kiss Péter az ereszkedés közben eltűnt a Kandzsendzöngán. A hír személyesen is érinti csapatunkat, hiszen Bálint Gáspár Zsolttal mászta meg 2011-ben a Kilimandzsárót.

"Nagyon sokáig nem sportoltam," - kezdte az emlékezést Gáspár - "majd elkezdtem futni. Egy idő után az eredmények arra motiváltak, hogy valami nagyobb dolgot bevállaljak. Ekkor jutott eszembe, hogy egy nagyobb hegyre is fel kellene jutni, amivel csak egy apró gond volt, hogy nekem magasságiszonyom van. Utána néztem a lehetőségeknek és láttam, hogy a Kilimandzsárót viszonylag könnyen meg lehet mászni."

Ezt a hegyet úgy is fel lehet fogni, mint egy célt az életben, vagy az üzleti életben: végig látod magad előtt és fel akarsz mászni rá. Néha az eső, a felhők, a köd eltakarják, de újra és újra előtűnik és megfelelő kitartással egyszer csak feljutsz a csúcsra. Erre a feladatra a Kilimandzsárónál jobbat talán nem is lehet találni: az afrikai síkság közepéből egyszer csak kiemelkedik egy hegy, amely önmagában áll, nem kapcsolódik semmilyen más hegyvonulathoz, és olyan, hogy a havas csúcsa végig szem előtt van.


fotó: Márkus Erika

"Elkezdtem keresgélni és rátaláltam erre az irodára. Mikor kiderült, hogy Erőss Zsolt az egyik vezető, nagyon megörvendtem. Voltak félelmeim a túrával kapcsolatban, de bizalommal töltött el, hogy a legtapasztaltabb és legsikeresebb magyar hegymászóval vágunk neki az útnak, nem beszélve arról, hogy hazánkfia, Erdélyből, Csíkszeredából származik.

Az indulást megelőzően, egy budapesti kávézóban találkoztunk először Zsolttal, kérdéseket lehetett feltenni a túrával kapcsolatban. Utána a reptéren találkoztunk újra, ahova kikísérte felesége és gyereke is. A repülőn egymás mellett ültünk.

A Kilimandzsáróról tudni kell, hogy nagyon lassú a tempó felfelé, úgy hogy Zsoltnak nem okozott gondot a mászás. A terepet is jól ismerte, hiszen 2004-ben jutott fel először a csúcsra. Arra emlékszem, hogy mert valószínűleg izzadt a lába és a műláb találkozásánál, gyakran meg kellett állnia és törölnie. De mindez ellenére még a meredek részeken is jó tempóval tudott haladni, nem érződött, hogy egy évvel korábban mindkét lába eltört a Tátrában, és pár nappal később amputálták az egyiket."



fotó: Dr. Gergely Péter

Ahogyan a könyvekben is írja, Gáspárnál 3500 méter körül jelentkezett a rosszullét meg légszomj. Zsolt ment oda hozzá, elmondta, hogy valószínűleg rosszul veszi a levegőt, próbáljon erre figyelni. Egy idő után aztán alkalmazkodott a szervezete a magassághoz, jobban lett.

"Éjfél körül kezdtük a csúcstámadást." - folytatta Gáspár a túra legemlékezetesebb részével - "Nagyon-nagyon hideg volt és fújt a szél, emiatt talán kicsit gyorsabban is haladtunk az ideálisnál. Emlékszem, egy részen nagyon erős volt az oldalszél, ezért behúzódtunk egy sziklafal mögé. A helyi túravezetőkről nem mondható el, hogy high-tech felszerelést használnának, így valószínűleg még jobban fáztak, mind mi. Azt javasolták, hogy nem maradjunk ott, mert megfagyunk. Ez körül egy kis vita is kialakult, Zsolt ugyanis azon az állásponton volt, hogy ha tovább megyünk, sötétben érünk a csúcsra és ott még hidegebb lesz. Mivel ekkor már én is nagyon fáztam, az egyik túravezetővel és egy mászótárssal elindultunk a csúcs felé. Zsoltnak igaza volt, valóban sötétben értünk fel, és nem is tudtunk túl sok időt fent maradni. Így a közös csúcsfotóról is lemaradtunk, hiszem mi már elindultunk lefelé, amikorra Zsolt a csapat többi tagját felvezette a csúcsra."


fotó: Bálint Gáspár

"Esténként összeültünk, beszélgettünk, énekeltünk, néha táncoltunk, nagyon kellemesen teltek ezek az időszakok. Arra emlékszem, hogy Zsolt szerette a pálinkát, mindig elfogadta, ha megkínáltam vele. A »gyümölcslé« jó szolgálatot tesz a gyomor fertőtlenítésében, de természetesen ahogy egyre magasabbra jutottunk, úgy már mellőztük ezt a »gyógyszert«" - fejezte be a visszaemlékezést Bálint Gáspár.


A Vitéz Kürtős Team ezúton fejezi ki együttérzését, és kíván erőt Erőss Zsolt és Kiss Péter családjának, hogy elviseljék a rájuk nehezedő terhet.

Cimkék: 2011 bálint gáspár erőss zsolt kilimandzsáró tanzánia