Két nap alatt tettük meg a Linz és Krems közötti 133 kilométeres távot. Egy napi távolságra vagyunk utunk első fővárosától, Bécstől.
Mivel Linzben a kiszállási ponttól 17 kilométerre volt a kemping, meglehetősen későn, fél tizenegy körül sikerült vízre szállnunk. A város alatti erőműnél megint egy öbölbe kellett átemelni a kajakot, és azon kerülni ki a gátat. Hasonlóan jártunk el Wallsee-nél is, csak ott a régi Duna ágba kellett átemelni. Ezen holtágak vize tisztább, melegebb, és természetesen a környezet szebb is, mint a főág, így ide a legtöbb helyen fürödni, horgászni járnak a helyiek.
Kanyarog a Duna
A nap legszebb és egyben legizgalmasabb szakasza Greinburg után volt. Itt a dombok között leszűkül és kanyarog kicsit a Duna. Hössgang-nél egy sziget is van, a helyszűke miatt a lefelé forgalom a sziget jobb, a felfelé menő pedig a sziget bal oldalán zajlik. Épp a kanyar bejáratánál kötöttünk ki pihenni, amikor egy nagy uszály farolt be a kanyarba. Az orra 15-20 méterre tőlünk úszott el, a hajó vége pedig a túlpartot súrolta.
Linztől 68 kilométerre, a Krenn-család kempingjében szálltunk meg, a Duna parton. Az út mellett egy vendégház üzemel, a parton pedig van egy kis, sövénnyel kerített füves rész, ahol sátorozni lehet. Kaptunk egy kulcsot a vendégházhoz, hogy záróra után is bemehessünk, hiszen az ott lévő mosdókat, zuhanyzót lehet használni. A sátorhely mellett telepített lakóautókban laknak emberek. Elég stabilnak tűnik az itt tartózkodásuk, takaros kis udvarok, virágok, kerti bútorok, sőt néhol még filagória is található. Főleg nyugdíjas korú embereket láttunk, feltételezzük, hogy nyáron kiköltöznek a városból a nyugodt vízpartra.
Elindulunk Willersbach-ból
Szombaton is borongós reggelre ébredtünk. A napot felhők takarták, a pénteki nappal szemben ezek ki is tartottak majdnem egész nap. Erre a napra is hetven kilométer alatti táv volt betervezve, Kremsig kellett eljutnunk.
Zsilip a vár alatt
Az Ybbs-i erőműnél piros felirat hívta fel a figyelmünket arra, hogy a kiszállóhely nem üzemel. Nem értettük, hogy egy lépcsősor, vagy egy betonstég, hogy lehet üzemen kívül, de mindegy, itt volt a lehetőség egy igazi nagy zsilipben való átjutáson. Az utasítás úgy szólt, hogy a zsiliptől mintegy 5-600 méterre lévő interfonon be kell szólni a kezelőnek, hogy itt vagyunk, aztán a hangosbemondón szólnak, amikor mehetünk. Nem tudtuk mennyit kell várakoznunk, és korábbi zsilipes tapasztalatunk alapján odabent hűvös van, ezért magunkra kaptuk az esőkabátokat. Jókor tettük, mert az eső is elkezdett szemerkélni, de szerencsére csak rövid ideig.
Mi is rajta vagyunk a képen 2.
20-25 percet várhattunk, amikor felhangzott az „Achtung kayak, achtung kayak!” Beeveztünk a jobb oldali zsilipbe. Megálltunk középen és vártunk. Nem történt semmi, aztán egyszer csak megjelent egy ember, láttuk, hogy hozzánk jön. Először jelezte, hogy nem középen kellene állnunk, hanem valamelyik oldalon a létrába kapaszkodva. És egyébként is hol van a mentőmellényünk. Mondtuk, hogy az autóban. Mosolygott egy sort, majd közölte, hogy anélkül no zsilip, menjünk ki. Nem volt mit tenni, szóltunk Antalnak, hogy jöjjön a kikötési ponthoz, mi pedig visszaeveztünk fél kilométert. Miután felvettük a mellényeket, újra felhívta Gáspár a kezelőt, hogy már megfelelünk a szabályoknak. Ezúttal nem kellett várni, mehettünk be a bal oldali zsilipbe.
A melki apátsági templom tornyai a Dunáról
Az erőmű után egy S-kanyart írt le a Duna, majd egy viszonylag unalmas majdnem egyenes szakasz következett, a Melk-i erőműig. A felvízen utolértünk és elkerültünk egy felfújhatós kajakot, de amíg Gáspár elment a bootswagen-ért, ők is kikötöttek. Egy fiatal házaspár volt, Linzből Bécsbe tartottak. Ők alaposan meg is voltak pakolva, hiszen a teljes felszerelés: sátor, matracok, élelem velük volt. Miközben beszélgettünk, megint esni kezdett és láttuk, hogy a Dunán egy igen nagy zápor közeledik felénk. Végül szerencsénk volt, csak a széle érintett minket, a nagy eső elhúzott mellettünk a jobb parton.
Itt is egy öbölbe kellett átemelni a hajót. Amint leértünk a partra, egy várromon akadt meg a szemünk. Körülötte park, itt is már rendezett környezet várta a kikapcsolódni vágyókat. A magasabb vízszint elérése céljából az alsó részen is építettek egy kis gátat, így nekünk sajnos ott is át kellett emelni a kajakot. Ezen a gáton egy kis híd visz be a földnyelvre, kicsit beljebb egy mesterségesen kialakított hegyi-jellegű folyómeder van, és kerékpárutak. Egy magyar kerékpáros csoporttal is találkoztunk, amikor átemeltük a kajakot.
Antal többet látott az apátságból, mint mi
A Melk-i apátság épületéből nem sokat láttunk, az ugyanis nem a Duna mellett, hanem egy kicsit beljebb, egy mellékfolyó partján épült. A templom tornya magasodott csak a fák felé, illetve az apátság épületéből is láttünk valamennyit, amikor a folyó torkolatánál visszanéztünk.
Melk után jelentősen felgyorsult a Duna, ez segített, hogy a zsilipelésnél elvesztett idő ellenére időben Kremsbe érjünk. Ezen a szakaszon megint dombok övezték a folyót, és számos kastély és vár adta magát, hogy egy pillanatra letegyük az evezőlapátokat és fotózzunk.
Templom a hegyen
Kastély Schönbühelnél
Egy mini vár
Dürnstein
A Götweig-apátság látképe az ÖAMTC-kempingből
Kremsben az osztrák autóklub kempingjében töltöttük az éjszakát. Itt újra találkoztunk azzal a német sráccal, aki előző éjszaka is mellettünk táborozott. Ő Stuttgartból biciklizik Budapestre, és mint kiderült, Donauechingentől ötven kilométerre lakik. Talán vele is összefutunk még a hátralévő hat napon, bár a német lányokat sem láttuk a kemping óta, nem is tudjuk, hogy előttünk, vagy mögöttünk járnak-e.
Cimkék: duna duna2860 kajak krems linz melk zsilip
