A szombati útvonalunkat a feledékenység szülte. Történt ugyanis, hogy az ébresztőóraként is használt telefonom a kempingben, a párna alatt maradt.
Amikor csütörtök este megérkeztünk El Bormába, be szerettem volna állítani a másnapi ébresztést, de nem találtam a telefonom. Mivel aznapi emlékeimben nem is szerepelt az E52-es, biztos voltam benne, hogy ott maradt Ksra Ghilane-ba. András (Polgár, a rendező – a szerk.) felhívta a kempinget, ahol megerősítették, hogy megtalálták. Péntek esti szállásunkhoz, Tataouinhoz viszonylag közel van az oázis, így nem észak, hanem nyugat felé hagytuk el a várost.
Utunk Guermessa-ig aszfalton vezetett, majd újra piste következett Ksar Ghilane-ig. A történelmi Guermessa egy elhagyott berber város, ami egy hegyoldalba, hegytetőre épült. A lakók azóta leköltöztek a síkságra, a mai helység ott található. Az elhagyott település épített, illetve sziklába vájt házai a világörökség részét képezik.
Guermessa-t elhagyva újra a puszta állt előttünk. A dombok között és síkságon, kanyargó illetve egyenesen haladó út, ameddig a szem ellát. És amikor az ember elér oda, ameddig az imént ellátott, túljut azon a dombon vagy magasabb ponton, ugyanaz fogadja. Néha látni kecskéket, juhokat legeltető nomádokat, elvétve kutakat és néha romokat.
Az állatvilágot is szegényesnek láttuk. A tevéken, kecskéken, juhokon kívül mindössze egy fekete bogárral találkoztunk többször a homokos részeken, illetve mai utunk során sikerült lencsevégre kapnom egy bokron éneklő madarat. Skorpióval csak a souvenir-es butikban találkoztunk. Bekeretezve, üveg alatt árulták 10 dinárért.
Kétpúpú tevét nem, dromedárt viszont annál többet láttunk. Házi és vad változatban, fehérben és barnában is. Az előbbiek a települések körül bóklásznak, megbéklyózva és legelik a bokrokat, az utóbbiak kint a pusztában, kisebb-nagyobb csoportokban. Az utakon táblák figyelmeztetik az autósokat, ha teveátkelés-veszély áll fenn.
Miután a Campement Biben-ben visszakaptuk a telefont, kimentünk a már ismert dűnék közé homokot gyűjteni. Emlékbe, de nem csak. Van már elképzelésem a felhasználásáról, de mivel a technikai részleteket még ki kell dolgozni, majd később osztom meg veletek, miről is van szó.
Ksar Ghilantól északra indultunk. A Douz-i eltérőig más ismertük az utat, ott viszont jobbra fordultunk Matmata felé. Nem sokkal később újra dombok között kanyarogtunk. Több településen is áthaladtunk, ahol úgy adta magát a helyzet a Fitness Factory labdáiból adtunk a gyerekeknek. Az igényt persze nem mindenhol lehetett volna kielégíteni, ezért kerültük az olyan helyzeteket, ahol nagyobb gyerekcsoport volt. Persze így sem lehetett elkerülni, hogy itt-ott civakodás alakuljon ki a focilabdákért.
Délután hat előtt érkeztünk meg az esti szállás és díjkiosztó helyszíneként megjelölt Hotel Amir Palace parkolójába. Andrásék és az orvosi csapat volt már ott, a többiek utánunk érkeztek. A díjkiosztó a túrázok emlékplakettjeinek átadásával kezdődött. A Vitéz Kürtős Team nagy tapsot kapott, a Saharun résztvevői nem csak szóban, hanem ezzel is kifejezték elismerésüket, hogy egy kétkerék-hajtású autóval teljesítettük a túrát. Csapatunk egy különdíjat is kapott a rendezőktől. Mint a legtöbb adományt összegyűjtő és Tunéziába hozó csapat, a legnagyobb kőrózsát kaptuk.
Mivel a szálloda Monastir és Sousse között helyezkedik el a tengerparton, Tunis felé pedig Sousse irányába kell elindulnunk, vasárnap délelőtt valószínűleg ez utóbbiban iktatunk be egy kis városnézést. Két óra körül kellene a fővárosba érnünk, a komp délután négykor indul Genova felé.
18-án tehát a Vitéz Kürtős Team elhagyja Afrikát és legközelebb már Olaszországból jelentkezik.
Cimkék: guermessa
