A Dunakanyarban

A Dunakanyarban

2014. június 20. 07:48 | írta: Bálint F Gyula | fotó: a szerző, Mihálydeák Antal

Túránk első szakaszának utolsó előtti napjára is több, mint 70 kilométer evezés jutott, Szentendréig kellett eljutnunk a Duna legszebb magyarországi szakaszán.

A neszmélyi kemping kellemes meglepetés volt. Egy igazán minőségi szálláshely, a Duna partján, amely úgy tűnik, elsősorban a külföldieket várja. Erre utalt számomra például az, hogy a feliratok, programajánlatok holland, német és angol nyelven voltak olvashatók, magyarul nem. A tágas, sövénnyel elválasztott parcellák egy részén holland mobilházakat helyeztek el, de a sátraknak is bőven volt hely. Egy negatívumot tudnék megemlíteni, a vízparti kempinget elözönlötték a szúnyogok, riasztó spray nélkül az ember jobb, ha ki sem jön a sátorból. Ami a kemping kihasználtságát illeti, óriási a kontraszt az osztrák és német kempingekhez képest, amelyek ebben az időszakban majdnem telt házzal üzemelnek.



A reggeli indulás előtt, készítettünk egy gyors interjút a kenus társaság vezetőjével a útifilmünk részére, majd beeveztünk velük a vízre egy-két közös fotó erejéig. Ők elindultak, mi még pakoltunk. Fél-háromnegyed óra előnyt kaphattak, de nyilvánvaló volt, hogy a nap folyamán utolérjük őket, hiszen a kajakunk gyorsabb, mint a kenuik.





Esztergom előtt pillantottuk meg őket, amikor épp egy pihenő után visszaszálltak a hajóikba. Pár kilométerrel lejjebb értük utol őket, egy ideig együtt eveztünk, majd előre mentünk fotózni. Ezt követően mi kötöttünk ki pihenni, legközelebb és utoljára pedig az esztergomi hajóállomás melletti fövenyen találkoztunk. Ők élelmet vásárolni álltak meg, mi pedig itt találkoztunk a bringás csapattal.




Az esztergomi Bazilika

Esztergomtól gyakorlatilag már hazai terepen eveztünk, hiszen én a kilencvenes években hét nyarat töltöttem Visegrádon, így innen már minden települést, a környező dombokat, a Duna-part számos pontját jól ismerem.


Kormoránok a Pilismarót előtti zátonyokon


Vadkacsák és sirályok ugyanott

A Pilismaróti-öböl bejárata mellett elhaladva meséltem Gáspárnak arról, hogy mennyit jártam ide fürödni Visegrádról, majd Gizellatelepnél megmutattam, hol van az az 1500 éves római erőd rom és a hozzá tartozó temető, amelynek feltárásában aktívan részt vettem. Felhívtam a Mátyás Király Múzeum két régészét, Gróf Pétert és Gróh Dánielt, akik ezeket az ásatásokat vezették, és nagy örömömre szolgált, hogy kijöttek a Duna-parti kápolnához, és válthattunk pár szót.


A zebegényi Dőry-kastély

Visegrád előtt egy igen erős ellenszél fogadott, egy-két kilométerre fel kellett adnunk a pihenős evezős technikánkat, hogy megfelelő tempóban haladhassunk. A várost elhagyva beeveztünk a Szentendrei Duna-ágba, hiszen utolsó szálláshelynek a szentendrei Papsziget kempinget néztük ki.
Az eddigi széles Duna itt újra kicsivel barátságosabb méretre zsugorodott. Elhaladtunk a Dunabogdányi „strand” mellett, majd figyelni kezdtük a partot. A bringás csapat ugyanis megállt Bogdányban pisztrángot enni, és megkértük őket, hogy nekünk is rendeljék meg.


Pihenő a bringásoknak

Végül mégsem ott, hanem csak a kempingbe érkezésünket követően sikerült megennünk a finom falatokat, ugyanis a Dunáról nem találtuk meg a sütődét. Utólag kiderítettük, hogy egy kis sziget mögött bújt meg, ezért nem láttuk. A bogdányi strand környékén már egyértelmű volt, hogy tovább eveztünk, ezért szóltunk a csapatnak, hogy hozzák magunkkal a sült halainkat.

25 kilométerünk van hátra Budapestig. Pénteken 12 órakor érkezünk a Kopaszi-gáthoz, gyertek ki a Pelikán Gátőrház Büféhez, lesz friss, meleg kürtőskalács.

Cimkék: duna duna2860 dunakanyar esztergom kajak szentendre visegrád